Philippa Gregory: A vörös királyné

3 megjegyzés
Philippa Gregory folytatja a Rózsák háborúja bemutatását. Sajnos az első kötetet A fehér királynét nem olvastam, de  A vörös királyné önálló regény, nem szükséges az előző olvasása. Ebben a könyvben Lady Margaret Beaufort életét követhetjük nyomon, aki a Lancaster ház reménye. Származásából következik, hogy a Lancaster-ek "szegényes" fiú ágát erősíteni kell, ezért már 12 évesen férjhez megy Edmund Tudorhoz. Onnantól kezdve számolják a hónapokat, hogy mikor fog megszületni az örökös.

Lady Margaret Beaufort-nak gyermekként példaképévé válik Jeanne d'Arc, olyan akar lenni mint az orléans-i szűz. Buzgón vallásos, miközben egyetlen egy cél vezérli, hogy valaki felfigyeljen rá. Elég nehéz ezt elérnie, mert szerencsétlenségére Angliában dúl a Rózsák háborúja, az Ő élete is csak egy bábu a sakktáblán.
A fia megszületése után, már csak azt akarja elérni, hogy trónra ültesse gyermekét.  Eléréséhez minden eszközt felhasznál, hiszen Isten azt akarja, hogy Ő legyen a király anyja.

Philippa Gregory könyvei közül sikerült néhány nagyon rosszat is olvasnom, ezért egy ideje már nem veszem meg a regényeit. Aztán nagyon jó kritikákat olvastam A fehér királynéról, és bevallom elcsábultam. Így amikor megjelent A vörös királyné azonnal megrendeltem. Szerencsére nem csalódtam, de azt is el kell mondanom, hogy az írónőnek nem ez a legjobb könyve. 
Lady Margaret-et először nagyon sajnáltam, és megrázott az a szívtelenség, kegyetlenség amit ellene követnek el. Embertelennek találom, hogy egy gyermeket férjhez adjanak. Aztán a vak vallásossága idegesített,  felháborító, hogy Isten nevében mi mindent el lehet követni!
Anglia történelmét 1453-tól 1485-ig öleli fel a cselekmény, csakúgy mint A fehér királyné (1464-1485), de most a piros rózsa, azaz a Lancaster ház szemszögéből látjuk a történéseket. Összességében azt kell mondanom, hogy egy érdekes könyvet olvastam.  Nálam az írónő "nagy" visszatérő, ezért további bizalmat szavaztam neki, és biztos megveszem a regénysorozat első részét is. 
9/10

3 megjegyzés :

Névtelen írta...

Nekem tetszett. Nem első, nem is második olvasásra.

Tulajdonképpen nagyon nehezen átérezhető Margaret karaktere és személyisége, valamint cselekedeteinek az indítékai. Aki mélyen nem annyira vallásos, nehezebben érti meg, hogy miért is különleges ő. Nem azért, mert mindenkit megölet aki az útjába áll, és összeesküvéseket sző, hanem minden esetben kitart az álláspontja, a küldetése mellett, még ha minden elbukottnak is látszik. Nem Isten nevében öl, hanem azért, amiért Isten neki ígért. Persze ez nem mentség. De a karakter megismeréséhez szükség lenne a Fehér kitályné ismeretére is. Míg Elizabeth (A fehérkirályné) a ,,boszorkány", addig Margaret az ,,apáca". Ennek a két karakternek a különbözösége nagyban összefonódik, és kiegészítik egymást.

A történelem is úgy tartja fenn Margaretet, mint istenfélő, jámbor asszonyt, akinek a fia király lett, nem egy ember halála árán. Szóval egy hívő asszony fia úgy lett király, hogy életének nagy részét nem is töltötte a hazájában, és közben az anyja kimaradt. De akkor Margaret kétszínű? Ezt a fajta, különleges álszentséget remekül írta megy P. Gregory, mert nem tudjuk pontosan, hogy tényleg isteni küldetése van, vagy szemérmetlen álszentséggel húzza a glóriát a saját vágyai köré. Ennek a kérdése nagyon jól kirajzolódik, amikor 3. férjével, Stanley-vel beszélget. Ott sokszor elhangzik ez a gondolat. Nekem ez a kétoldalúság tetszett a legjobban. Mert valjuk meg őszintén, egy ilyen karakternek a megírása könyvben sokkal nehezebb, mint pl: A másik Boleyn lány, vagy A királynő bolondja. És persze egyedibb is. Nem mindenkinek tetszik ez a könyv, de nem vagyok egyedül az álláspontommal.

amilgade írta...

Isteni küldetés vagy szemérmetlen álszentség??
Talán igazad van, én nem vagyok nagyon vallásos, és éppen ezért én inkább a szemérmetlen álszentségre szavazok. Isten nevében már olyan sok bűnt követtünk el!!!
Ha bármennyi is igaz abból amit az írónő leírt Margaret gyermekkoráról, akkor egy igazán sivár, és számító anya jutott neki. Nem csodálom, hogy csak az maradt a fiatal nőnek/lánynak, hogy mindenképp hatalmat szerezzen a fiának. A hatalom az, ami kitöltötte nála a szeretet hiányát. Legalábbis én így érzem.

Névtelen írta...

Tulajdonképpen mindegy, mi vezérelte, hiszen emberek haláláért semmi nem menti fel. De igazad van.