Dan Simmons: Hyperion bukása

4 megjegyzés
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első kötet elolvasása után azonnal folytathattam a sorozatot. Igaz pont ezért az első oldalaknál egy kicsit elveszve éreztem magam. A regény szerkezete megváltozott, a zarándokok elbeszélése helyett Joseph Severn szemével láthatjuk Simmons csodásan megépített világát. Mint már említettem, először összezavart Severn jelenléte. Arra vágytam, hogy megtudjam mi történt a zarándokokkal, és helyette itt van Joseph Severn, akinek a személye néhány fejezetig titokban marad, majd tökéletesen illeszkedik a történetbe.

Severn kulcsfontosságú figura, aki valójában kibrid. Álmaiban - mivel személyisége összekapcsolódik Keats és ezáltal Lamia személyiségével - a zarándokokat látja, ébren pedig részt vesz a Hegemónia és a Kitaszítottak háborújában.
Egyre több fontos szereplő lép színre, mégsem töredezik szét a cselekmény. Ide-oda ugrálunk a szereplők között, és az olvasó érzi, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van a történet szempontjából.

A vallás, a hit, az Isten kérdése középpontba került, csakúgy mint az ember-gép kapcsolata. A zarándokok harcával párhuzamosan, a Hegemónia is csatázik. Látványos űrcsaták jelennek meg a szemeink előtt, miközben a Shrike véres, mocskos és lélegzetelállító fáját láthatjuk. 

Olvasás közben egyre jobban éreztem, hogy valami nem stimmel a háttérben. Olyan folyamatok játszódnak amiket én, mint olvasó sem vettem észre, de a könyv szereplői sem. Aztán összeáll a kép, és azon drukkoltam, hogy idejében kiderüljön. A kedvenc szereplőim még mindig Kassad és Lamia, akik igazi hősként viselkedtek. Menia Gladstone-t kezdetben ellentmondásos személyiségnek ismertem meg, de a cselekmény közepétől már neki szurkoltam, hogy bejöjjön amit akar.

A történet befejezése érdekes, egy része nekem meseszerű. Az már biztos, hogy én nagyon várom a folytatást.
A könyvet nagyon köszönöm az Agave Kiadónak!
10/10


4 megjegyzés :

Heloise írta...

Örülök, hogy nem csak én éreztem így kezdetben, hogy Severn jelenléte összezavaró :-)
Egyébként én olyan sokszor vesztettem el a fonalat olvasás közben, hogy egy csomószor csak kapkodtam a fejem most mi van? most mi van? :-D

amilgade írta...

:-) Igen, Simmons nem cicózott! Annyi információt nyomott bele a második részbe, hogy az első szinte unalmasnak tűnik. :D De csak tűnik!

Doni írta...

Nekem is kicsit nehéz volt követni, de megérte tetszett. Most fejeztem be a Tövispusztát Kepestől, az is jó volt.

amilgade írta...

Doni: Igen a kezdeti káosz után, már ráhangolódik az ember. Kepest én is szeretem, de a Tövispusztát még nem olvastam tőle.