Emma Donoghue: A szoba

Nincsenek megjegyzések
Az ötéves Jack világa a Szoba, melyben együtt él Anyával. Napirendje szinte óramű pontosan kidolgozott, hogy valahogy kibírják 12 négyzetméteren az életet. Jack igazán boldog, de egyvalami mégis zavarja, a Patás. Aki esténként érkezik, és aki elől el kell bújnia. 
Anya viszont utálja a Szobát, ő csak azért bírta ki itt az életet, mert megszületett Jack, akit védeni, oltalmazni kell.

Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy igazán spoilermentes legyen. Nem is tudok. Itt kérek elnézést mindenkitől emiatt!!!

Jack azt hiszi, hogy a tévében látott dolgok mesék, nem igaziak. Éppen ezért  igazán nagy megrázkódtatás éri, amikor Anya elmondja neki, hogy ez nem igaz, minden valódi, és meg kell szökni a szobából. A kaland csak most kezdődik a kisfiú számára. Világa összeomlott, Anya hazudott, és a Kint valójában nem is olyan csábító.

Nagyon megrázó regény, talán azért is, mert az írónő egy ötéves gondolatain, szemein keresztül láttatja az olvasóval a cselekményt. Az első oldalak alatt belerázódtam Jack fejébe, mondataiba. Anya érzéseit a kisfiún keresztül ismerhettem meg. Az Anya Nincs Itt napok olyan jól megírtak, előtérben a gyerek, a háttérben pedig a nő, az anya, aki szenved, és élni nincs kedve.

Maga a szökés bennem sok kérdést vett fel. Többek közt azt, hogy sikerült olyan hamar megtalálni a Szobát a rendőröknek. Nekem túl meseszerű a történethez. A cselekmény elmeséléséhez én nemcsak Jack-et használtam volna, hanem Anyát is, felváltva fejezetenként. Akkor talán még megrázóbb lett volna a könyv. Így én nagyon hiányoltam Anyát, az érzéseit (még úgy is, hogy a kisfiú szemével nyomon követhetjük).

Egy gyerek számára az a legrosszabb, ha kiszakítják a megszokott környezetből. Jack-kel ez történt. Míg anyja örül a szabadulásnak, addig a kisfiú traumaként éli meg. Nem vagyok gyerekpszichológus, de ettől függetlenül tudom, hogy egy ilyen "élményt" feldolgozni szinte alig lehet. Abba sem tudok (akarok) belegondolni, hogy az anya miként tud továbblépni 7 év raboskodás, erőszak után. Emma Donoghue kegyesen bánik szereplőivel, az utolsó oldalakon megnyugvást lelnek, és elindulnak együtt az új életbe.
8/10

Nincsenek megjegyzések :