Ken Follett: A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.)

Ken Follett nagy fába vágta a fejszét! Már megszokhattuk tőle a történelmi témájú regényeket, de most először írt egy olyan trilógiát, aminek a következő részei előreláthatólag 2012-ben és 2014-ben jelennek meg. Ezért az első résznek olyannak kell lenni, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését, újraolvassák, na meg persze megvegyék a következő köteteket. A kérdés csak az, hogy ez sikerült-e?

A majdnem 1000 oldalas regény a lehető legjobb indítást kapta az írótól. Azonnal magába szippantja az embert, és érdeklődni kezd a szereplők után. Érdekes, hogy milyen kevés szereplő gárdával dolgozik Follett, habár igyekezett minden főbb társadalmi osztályból összeszedni őket. Így találkozhatunk az angol, német arisztokráciával, az angol munkásosztállyal, az orosz néppel/bolsevikokkal, és nem utolsó sorban az amerikaikkal. Egész jó kis korrajzot kapunk az írótól, habár nem ellenőriztem az állításait. Az első fejezetekben a főszereplőkkel és a hátterükkel ismerkedhetünk meg, majd a központi téma az első világháború lesz. Hihetetlen olvasni, hogy mennyi sok ember nem akart háborút, és milyen könnyen átformálható a véleményük.
Aztán átveszi a főszerepet a háború és úgy érzem, hogy a hús-vér emberek csak asszisztálnak a leírásában. Értem én az írót is, de szerintem kevesebb háborúval is sikeres könyvet írt volna. Eleinte lassan haladunk az időben, csak a könyv vége felé ugrunk éveket. Persze valahogy be kell vezetni az újabb generációt is, hiszen a folytatásban róluk lesz szó. Én velük foglalkoztam volna egy kicsit többet.

Nem rossz könyv, és én továbbra is fogok Ken Follett könyveket venni, szeretem a stílusát. Ezért én biztos újra fogom olvasni 2012-ben, és megveszem a trilógia következő részeit is. Ha most olvasnék először Follett regényt, akkor már nem annyira biztos, mert nem olyan meggyőző a Titánok bukása. Nálam 8 pontot kapott.

A sorozat következő része: A megfagyott világ
A sorozat utolsó része: Az örökkévalóság küszöbén