Ken Follett: A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.)

5 megjegyzés
Ken Follett nagy fába vágta a fejszét! Már megszokhattuk tőle a történelmi témájú regényeket, de most először írt egy olyan trilógiát, aminek a következő részei előreláthatólag 2012-ben és 2014-ben jelennek meg. Ezért az első résznek olyannak kell lenni, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését, újraolvassák, na meg persze megvegyék a következő köteteket. A kérdés csak az, hogy ez sikerült-e?

A majdnem 1000 oldalas regény a lehető legjobb indítást kapta az írótól. Azonnal magába szippantja az embert, és érdeklődni kezd a szereplők után. Érdekes, hogy milyen kevés szereplő gárdával dolgozik Follett, habár igyekezett minden főbb társadalmi osztályból összeszedni őket. Így találkozhatunk az angol, német arisztokráciával, az angol munkásosztállyal, az orosz néppel/bolsevikokkal, és nem utolsó sorban az amerikaikkal. Egész jó kis korrajzot kapunk az írótól, habár nem ellenőriztem az állításait. Az első fejezetekben a főszereplőkkel és a hátterükkel ismerkedhetünk meg, majd a központi téma az első világháború lesz. Hihetetlen olvasni, hogy mennyi sok ember nem akart háborút, és milyen könnyen átformálható a véleményük.
Aztán átveszi a főszerepet a háború és úgy érzem, hogy a hús-vér emberek csak asszisztálnak a leírásában. Értem én az írót is, de szerintem kevesebb háborúval is sikeres könyvet írt volna. Eleinte lassan haladunk az időben, csak a könyv vége felé ugrunk éveket. Persze valahogy be kell vezetni az újabb generációt is, hiszen a folytatásban róluk lesz szó. Én velük foglalkoztam volna egy kicsit többet.

Nem rossz könyv, és én továbbra is fogok Ken Follett könyveket venni, szeretem a stílusát. Ezért én biztos újra fogom olvasni 2012-ben, és megveszem a trilógia következő részeit is. Ha most olvasnék először Follett regényt, akkor már nem annyira biztos, mert nem olyan meggyőző a Titánok bukása. Nálam 8 pontot kapott.

A sorozat következő része: A megfagyott világ
A sorozat utolsó része: Az örökkévalóság küszöbén

5 megjegyzés :

Heloise írta...

Ó, szóval ezt kezdő Follett olvasónak nem ajánlanád? Csak mert Apunak szerettem volna ezt megvenni karácsonyra, de még nem olvasott egy Follett -et sem... A Katedrális viszont szerinted tetszene egy már bőven negyvenes férfinak, aki bolondul a történelemért? :-) És milyen az író stílusa? (tényleg csak címszavakban :-) ) Csak azért kérdezem, mert még nem olvastam Follett-et (bár, tervben van), de valami azt súgja, hogy Apunak tetszene, csak nem szeretnék nagyon mellényúlni...

Előre is köszi a segítséget! :-)

amilgade írta...

A Katedrális tuti tetszeni fog! ;-)Már a középkor miatt is. Ebben a könyvben igazán nyers Follett, azaz mindent úgy ahogy van leír, legyen az csata, fájdalom, erőszak.
Egy tininek biztos brutális, de egy felnőttnek már nem, és így valósághű az egész.

kriszta írta...

szia Heloise!
Szeintem tetszene apudnak akönyv:) Szerintem hihetetlenül jó ez is.A katedrális is a kedvencem,de nem feltétlenül fog annyira tetszeni ez egy 40es törikedvelő férfinak..sztem.Az eleje kicsit vontatott,és a vége picit "mesés".Akkor inkább az idők végezetéig-et ajánlanám.Ez pörgősebb,és a vége is hihetetlenül szép a maga egyszerűségében.
Na,de sztem nyugodt szívvel megveheted apudnak A titánk bukását...tetszeni fog neki:)

kriszta írta...

Ja,és amúgy totálisan egyetértek amilgade-val egyébként:)
De mégis,én úgy érzem ezt a könyvet könnyebben olvassák el a férfiak is...

amilgade írta...

Kriszta: Talán abban igazad van, hogy a Titánok bukásában kevesebb a romantika, mint a Katedrálisban. De engem a Katedrális "rázott" meg úgy, hogy még mindig a fejemben van, pedig iszonyú régen olvastam. Ezt a Titánok bukásáról már nem mondhatom el.