Tracy Chevalier: Hulló angyalok
Viktória királynő meghalt, a Waterhouse és a Coleman család a temetőben találkozik egymással, mivel a sírhelyük egymás mellett van. A családok 5 éves lányai, Maud és Lavinia barátságot kötnek, függetlenül a szüleik burkolt neheztelésiekre. Sorsuk szorosan összefonódik, és kapcsolatukban központi helyet foglal a temető. Ez a temető az alfa és az omega, minden fontos lépés itt történik ami kihat a családok életére.
Chevaliertől megszokott módon a cselekmény elbeszélői váltakoznak, így a belső érzésekről is képet kapunk. Viktória királynő halála utáni Angliába járunk, megismerhetjük a konzervatív Waterhouse-ék és a liberális Coleman-ék mindennapjait. Bár a lányok a főszereplők, de fontos szerepet kap Mrs. Coleman is. Kitty Coleman vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Bár tisztelnem kellene azért, amiért harcolt a nők jogaiért, de én úgy érzem ezt sem szívből csinálta, hanem csak a szabadulásért, a felejtésért. Én az ilyen nőt semmibe sem veszem, mert számomra a gyerekem a legfontosabb, és minden mást utána utasítok. Így a könyv végéig idegesített az alakja, és sajnáltam a férjét, és a lányát Maud-ot.
Élvezetes volt olvasni a történetet. Jó kis korrajzot kapunk a 20. század elejéről. Egyértelműen Maud volt a kedvenc karakterem, a maga egyszerűségében és okosságában. Lavinia megmosolyogtatott, tipikus buta nő/kislány kategóriába tartozik, de ez nem az Ő hibája. A cselekmény egyáltalán nem volt unalmas, sőt fordulatos volt. Igazi nagy érzelmi viharokat élhetünk át a regény szereplőivel együtt.
Én 9 pontot adok a könyvnek.
Chevaliertől megszokott módon a cselekmény elbeszélői váltakoznak, így a belső érzésekről is képet kapunk. Viktória királynő halála utáni Angliába járunk, megismerhetjük a konzervatív Waterhouse-ék és a liberális Coleman-ék mindennapjait. Bár a lányok a főszereplők, de fontos szerepet kap Mrs. Coleman is. Kitty Coleman vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Bár tisztelnem kellene azért, amiért harcolt a nők jogaiért, de én úgy érzem ezt sem szívből csinálta, hanem csak a szabadulásért, a felejtésért. Én az ilyen nőt semmibe sem veszem, mert számomra a gyerekem a legfontosabb, és minden mást utána utasítok. Így a könyv végéig idegesített az alakja, és sajnáltam a férjét, és a lányát Maud-ot.
Élvezetes volt olvasni a történetet. Jó kis korrajzot kapunk a 20. század elejéről. Egyértelműen Maud volt a kedvenc karakterem, a maga egyszerűségében és okosságában. Lavinia megmosolyogtatott, tipikus buta nő/kislány kategóriába tartozik, de ez nem az Ő hibája. A cselekmény egyáltalán nem volt unalmas, sőt fordulatos volt. Igazi nagy érzelmi viharokat élhetünk át a regény szereplőivel együtt.
Én 9 pontot adok a könyvnek.
Megjegyzések