Jodi Picoult: Törékeny

6 megjegyzés

Charlotte és Sean már régóta szeretne egy közös gyereket. Végre valahára megszületik a kislányuk, Willow. De Willow csonttörékenységben szenved, már az anyaméhben is összetörte csontjait. Az élete csupa veszély, de nemcsak neki, hanem a családtagjainak is. Charlotte előző kapcsolatából származó lánya, Amelia úgy érzi elhanyagolják, nem figyelnek rá. Bármit is csinál senki nem veszi észre. Az anyagi gondokkal is küszködő család egy félresikerült nyaralás után beperli azt a szülész-nőgyógyászt, aki Charlotte terhességét kísérte figyelemmel, aki nem más, mint az anya legjobb barátnője, Piper. A per nem várt érzelmeket vált ki a család minden tagjából. Egyszerre csak feje tetejére áll a világ Willow számára is.

Anya vagyok! A legtöbb nőnek a várandóság 9 hónapja maga a boldogság és a jó értelembe vett izgalom. Nekem kész rémálom volt! Még a terhességem kezdetén szembesülnöm kellett azzal, hogy nem biztos, hogy megszülethet a gyerekem. Gyógyszereket szedtem, amiknek a mellékhatásaitól rettegtem, nehogy a magzatban kárt tegyen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy végül a 40. héten megszülethetett az egészséges lányom!
Nem mindenki járhat így. Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy megtartaná a beteg gyerekét, senki nem tud válaszolni, hiába van a tarsolyában a megfelelő igen vagy nem válasz. Az igazi, őszinte válaszhoz benne kell lenni a szituációban, sajnos. Ezért nem tudok elítélni senkit, bárhogyan is választ. Szenved Ő eleget, a társadalom ne mondjon ítéletet.

Ezért értem (fogadom el) Charlotte viselkedését. Mert gondoljunk bele, mi történt ezzel a nővel?? Mint derült égből a villámcsapás tudta meg, hogy beteg gyereke lesz, akit megtartott. De a megtartásnak ára van! Nem dolgozhat, egész álló nap a beteg gyerekére kell figyelnie. Nem tud kimozdulni, nem tud kikapcsolódni, miközben a kislánya szenvedését látja állandóan. Belefásul, nemcsak Ő, hanem a férje is. A nagyobbik lány frusztrációjáról már nem is beszélek. Amelia örökké vesztesnek érzi magát, az anyának már nincs ereje foglalkoznia vele. Charlotte egy valamit lát a szeme előtt, a pénzt!!! Amit a per megnyerése után kapna. Bármit feláldozna érte, mert úgy érzi Willownak így tesz jót. Meg tudna neki mindent adni. Nem veszi észre, hogy valójában ettől a pénztől a saját maga szabadságát is reméli. Talán így könnyebb lesz neki, gondolja a tudatalattija.
Két dolgot nehezen nyeltem le, az egyik, hogy Charlotte megkeseredése miért Willow 5 éves korában történt!? Hiszen akkora már egy értelmes kislánnyal van dolga. Jobban megértettem volna, ha a gyerek 3 éves kora előtt történik. A másik, mindenkiben kell lenni egy gátnak, azaz egy darabig elmegyek, harcolok, de ha azt látom, hogy mindent összetörök vele, akkor kilépek. De Charlotte, mint egy terminátor megy előre, és nem nézi, kit sért meg. Úgy érzem ez a nő az első sokk után - amikor megtudta Willow betegségét - soha nem épült fel. Félek kimondani, de talán áldozatnak tartja magát.
A történet szinte napló formájában van írva, váltakoznak a naplót író szereplők, mintha Willownak írnák, hogy talán nagyobb korában mindent megértsen.
Meg kell említenem Marin-t, Charlotte ügyvédnőjét, aki keresi az igazi anyját, és ezért nem tud érzelemmentesen gondolkodni Willow ügyéről. Az Ő nyomozása párhuzamosan fut a fő történettel. Jodi Picoult ezzel is azt akarja sugallni, hogy mindenkinek van választása a gyermekvállalással kapcsolatban.
Az írónő az utolsó fejezetben teszi az i-re a pontot. Engem letaglózott! De azt kell mondanom, hogy így tökéletes a befejezés, bármennyire is megrázott.


6 megjegyzés :

Niki írta...

Szia! Nagyon kíváncsivá tettél ezzel a bejegyzéseddel. ;o)
Én most a Tizenkilenc percet olvasom tőle, teljesen magával ragadott, és látom akkor valószínűleg a többi regénye sem marad le emögött.

amilgade írta...

Én is szeretnék még az írónőtől olvasni más könyveket! ;-)Egyáltalán nem találtam unalmasnak vagy rossznak a Törékenyt, bár nincs viszonyítási alapom! ;-)

--==Reek==-- írta...

Sziasztok!
Én nagy rajongója vagyok az írónőnek és csak ajánlani tudom. Az én kedvencem A nővérem húga és már sokadjára olvasom el úgy, hogy még mindig magával tud ragadni.
Ezt a könyvet még sajnos nem olvastam, de már alig várom, hogy beszerezzem!

amilgade írta...

A nővérem húgát próbálom megszerezni, de sajna nem tudom! :-( Pedig annyira jó kritikákat olvastam róla!!!

Viktoria írta...

Szia!
Én apukám szülinapjára vettem ezt a könyvet, és volt előtte 1 hetem, hogy elolvassam. Nem bíztam benne, mert "vastag", és eddig nem voltam valami nagy olvasó (szégyen, tudom..) De ez a könyv más! Ha ilyen könyvekkel találkoztam volna az irodalom órákon, soha nem ismertem volna meg a TV-t! 4 nap alatt kiolvastam, és még 1 hét elteltével is a hatása alatt vagyok! Sajnáltam, amikor vége lett, és azon kapom magam nap közben, hogy hiányoznak O'Keefe-ék!!! Szeretnék még olvasni ettől az írónőtől, aki nagy kedvencem lett! Újra megízleltem a gyerekkoromban elfeledett "olvasás örömét!". Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a történetet, aki szeret egy kicsit elgondolkodni a dolgokon!

amilgade írta...

Viktoria: Örülök, hogy ismét elkezdtél olvasni!! :D Mindenféleképpen olvasd el Picoult-tól a Nővérem húga-t. Én most olvasom, és csak azt tudom mondani, hogy nagyságrendekkel jobb a Törékenynél.