Doris Lessing: A fű dalol

Már régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Irodalmi Nobel-díj, rasszizmus nagy szavak, a kérdés csak az ténylegesen mi van mögötte.
A történet egy fehér nő meggyilkolásával kezdődik Zimbabwe egyik farmján. A gyilkos egy néger szolga, aki a farmon dolgozott. A gyilkosság után nem menekül el, ott marad, várja az igazságszolgáltatást. Érdekes, hogy már az első lapok olvasása után tudjuk, hogy mivel fog végződni a regény. A bevezetésben utalásokat olvashatunk arra, hogy a meggyilkolt nőt nem szerették, sőt a férjét is megvetették a fehérek. Ahhoz hogy megtudjuk mi történt valójában visszaugrunk az időbe, Mary (a meggyilkolt feleség) gyerekkoráig.
Az alkoholista apa, és a frusztrált, idegbeteg anya gyermekeként nehéz lehetett felnőni. Hamar elhagyja a szüleit, előbb az iskola majd a munkahely miatt. Egy boldog fiatal nővé érik, aki keményen dolgozik, de a barátaival rengeteget szórakozik. Nem is lenne semmi baj, de a társadalmi törvények közbe szólnak, és Mary férjhez megy, egy szegény gazdálkodóhoz Dick Turnerhez. Szó sincs szerelemről a nő oldaláról, neki férjhez kell menni, mert már elkezdtek suttogni a barátok. Amikor hazaviszi a férje, akkor döbben csak arra rá, hogy egy farmon fog élni, és ott találkozik igazi "testközelségben" a fekete munkásokkal.
Azt vettem észre, hogy olvasás közben feszültté és ingerülté válok. Először fogalmam nem volt miért érzek így, aztán rájöttem, hogy átvettem teljesen Mary Turner érzelmeit. Le kellett tennem a könyvet, hogy megnyugodjak és nem harapjam le a családtagok orrát, ha hozzám szólnak. A kezdeti rokonszenv amit Mary iránt éreztem, lassan érthetetlenségbe, majd közönybe ment át. A végén már azt kívántam, hogy essünk már túl a gyilkosságon, és zárjuk le ezt a szomorú, tragikus ügyet. Áldozatok! Folyamatosan ez a szó villogott a fejembe, mert ebben a regényben csak áldozatokról olvashatunk. A férj, a feleség, és a néger szolgák. A társadalom erkölcsi normái miatt történhetett mindez meg.
Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy valamilyen érzelmet (érzelmi viharokat) nem éljünk át. Jucusnak igaza volt, nehéz olvasmány, a saját érzelmeink miatt nehéz. Ha pontozni akarnám 10-ből 10-et kapna.

Megjegyzések

Jucus üzenete…
Ezt jól megfogalmaztad, tényleg valamiféle feszültség, idegesség lesz úrrá az emberen a történet olvasása közben.
Örülök, hogy Te is elolvastad!
szeee üzenete…
de hát ez a jó könyv, nem? amikor az ember átveszi a könyv hangulatát, legyen az pozitív vagy negatív. Én is így éreztem egyébként, majdnem felrobbantam, olyan feszült lettem közben, de ettől olyan zseniális :-) Nálam is 10/10!
Neela üzenete…
Egyetértek az előttem szólóval:-), ez a regény tényleg attól remek, mert annyira hatással van az emberre, hogy napokig nem szabadul tőle.
amilgade üzenete…
Igen, nagyon jó könyv! ;-) Kevés olyan regényt olvastam, ami ekkora hatást gyakorolt volna rám.
Nem ismerem az írőnő többi alkotását, de ha ugyanilyen érzelemdús, akkor csak jók lehetnek.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések