Doris Lessing: A fű dalol

4 megjegyzés
Már régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Irodalmi Nobel-díj, rasszizmus nagy szavak, a kérdés csak az ténylegesen mi van mögötte.
A történet egy fehér nő meggyilkolásával kezdődik Zimbabwe egyik farmján. A gyilkos egy néger szolga, aki a farmon dolgozott. A gyilkosság után nem menekül el, ott marad, várja az igazságszolgáltatást. Érdekes, hogy már az első lapok olvasása után tudjuk, hogy mivel fog végződni a regény. A bevezetésben utalásokat olvashatunk arra, hogy a meggyilkolt nőt nem szerették, sőt a férjét is megvetették a fehérek. Ahhoz hogy megtudjuk mi történt valójában visszaugrunk az időbe, Mary (a meggyilkolt feleség) gyerekkoráig.
Az alkoholista apa, és a frusztrált, idegbeteg anya gyermekeként nehéz lehetett felnőni. Hamar elhagyja a szüleit, előbb az iskola majd a munkahely miatt. Egy boldog fiatal nővé érik, aki keményen dolgozik, de a barátaival rengeteget szórakozik. Nem is lenne semmi baj, de a társadalmi törvények közbe szólnak, és Mary férjhez megy, egy szegény gazdálkodóhoz Dick Turnerhez. Szó sincs szerelemről a nő oldaláról, neki férjhez kell menni, mert már elkezdtek suttogni a barátok. Amikor hazaviszi a férje, akkor döbben csak arra rá, hogy egy farmon fog élni, és ott találkozik igazi "testközelségben" a fekete munkásokkal.
Azt vettem észre, hogy olvasás közben feszültté és ingerülté válok. Először fogalmam nem volt miért érzek így, aztán rájöttem, hogy átvettem teljesen Mary Turner érzelmeit. Le kellett tennem a könyvet, hogy megnyugodjak és nem harapjam le a családtagok orrát, ha hozzám szólnak. A kezdeti rokonszenv amit Mary iránt éreztem, lassan érthetetlenségbe, majd közönybe ment át. A végén már azt kívántam, hogy essünk már túl a gyilkosságon, és zárjuk le ezt a szomorú, tragikus ügyet. Áldozatok! Folyamatosan ez a szó villogott a fejembe, mert ebben a regényben csak áldozatokról olvashatunk. A férj, a feleség, és a néger szolgák. A társadalom erkölcsi normái miatt történhetett mindez meg.
Ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy valamilyen érzelmet (érzelmi viharokat) nem éljünk át. Jucusnak igaza volt, nehéz olvasmány, a saját érzelmeink miatt nehéz. Ha pontozni akarnám 10-ből 10-et kapna.

4 megjegyzés :

Jucus írta...

Ezt jól megfogalmaztad, tényleg valamiféle feszültség, idegesség lesz úrrá az emberen a történet olvasása közben.
Örülök, hogy Te is elolvastad!

szeee írta...

de hát ez a jó könyv, nem? amikor az ember átveszi a könyv hangulatát, legyen az pozitív vagy negatív. Én is így éreztem egyébként, majdnem felrobbantam, olyan feszült lettem közben, de ettől olyan zseniális :-) Nálam is 10/10!

Neela írta...

Egyetértek az előttem szólóval:-), ez a regény tényleg attól remek, mert annyira hatással van az emberre, hogy napokig nem szabadul tőle.

amilgade írta...

Igen, nagyon jó könyv! ;-) Kevés olyan regényt olvastam, ami ekkora hatást gyakorolt volna rám.
Nem ismerem az írőnő többi alkotását, de ha ugyanilyen érzelemdús, akkor csak jók lehetnek.