
Az
Ezer nap Velencében folytatódik. De Blasi asszony a férjével egy toszkán kis faluba költözködik, és megpróbálnak beilleszkedni a közösségbe. Megismerhetjük a lakókat, szokásukat, történelmüket. Végre éreztem az illatokat és az ízeket, ezeket nagyon hiányoltam az előző regényből. Sokkal jobban összeszedte az írónő a gondolatait, és végre nem "csak" a szerelemről ír. Hatalmas sétákat tehetünk a közeli vidéken (virtuálisan), miközben az ott élő emberek élettörténeteit olvashatjuk.
Ez a regény már sokkal jobban hasonlít egy igazi gasztro regényhez. Szerintem az első rész kihagyható, semmit nem veszítünk, ha nem olvassuk el, akkor is élvezhető lesz az Ezer nap Toszkánában.
Megjegyzések