Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

2019 utolsó olvasott könyvéről szeretnék néhány mondatot írni, mert szerencsémre egy gyönyörűen megírt regénnyel zártam a tavalyi évet.

"Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni."
Ezzel a mondattal kezdődik ez a csodálatos történet, és elrepít egy különleges, mesés kis faluba, ahol csak néhány öreg él. Anatolija persze a meghalás előtt, még kitakarította a házat, megette a tyúkokat, és az ágyába vitte egyetlen kincsét, a fényképalbumát. Miközben a halálra vár, lassan visszaemlékezik szüleire, nagyszüleire és lassan kibontakozik előttünk családjának története, és ezzel bepillantást nyerhetünk a tragikus sorsú örmény nép szenvedéseire is. Mert van kérem, éhínség, háború, nagy mészárlás vagyis halál rendesen. Olvasóként csak csodálkozhatunk, hogy ez a nép hogy tudott fennmaradni, létezni. De Szevojanc Anatolija, mint az örmény nép nem adja meg magát olyan könnyen a halálnak, sőt fricskát nyom a kaszásnak. 

Narine Abgarjan-ról én eddig semmit nem hallottam, teljesen véletlenül láttam meg a Molyon, hogy valaki (sajnos már nem emlékszem, hogy ki volt) áradozik erről a könyvről. Aztán a decemberi nagy akciózásnál észrevettem, hogy ebookban is baromi jó áron adják. Nem tudtam ott hagyni szerencsémre. 
Az egész történetet áthatja a mágikus realizmus, de én azt mondom, hogy maga az örmény népet is, hiszen valakinek vagy valaminek nagyon a szívén kellett viselnie ezt a népet, hogy még mindig itt vannak közöttünk. A visszaemlékezés és a jelen (amit igazán nem lehet tudni, hogy mikor is van) váltakozva jelennek meg a lapokon, így ismerhetők meg a szereplők, és a hozzájuk tartozó családtagok. A kis falu mindennapjai, az emberek közötti ellentét, de közben szoros összezárás egymás közt. A lassú folyású tragikus cselekményben néha-néha igazán vicces jelenetek is találhatók, mint például az élesztő és a kinti budi este, a lelki szemeim előtt láttam, hogy miként folyik ki a cucc a kerti helyiségből :-) Ezek a vicces kis jelenetek lendítik tovább az olvasót az újabb keserves megpróbáltatásba. Úgy tűnhet, hogy ez a könyv csak a szenvedésről szól, de valójában a túlélésről, a családról, és persze az emlékezésről. Egyáltalán nem nyomasztó a regény, hiszen Abgarjan odafigyelt arra, hogy pozitívan zárja le történetét. A könyv végén egy novellafüzér található, ami csatlakozik a fő történethez, mintegy levezetésként olvasható. 
Én ilyen gyönyörűen megírt regényt régen olvastam, ami meghatott, a gondolataimba fészkelte be magát, és függetlenül attól, hogy  szomorú és tragikus történet, ott akartam én is lenni. Ahogy kiolvastam máris azt néztem, hogy miként juthatnék el én is abba a csodálatos országba, amiről az írónő ír.
Tessék kérem minél többen olvasni!!!!
10/10

Narine Abgarjan

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2019
Terjedelem: 292 oldal
Fordította: Goretity József


Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések