Kätlin Kaldmaa: Izlandon nincsenek lepkék (...Szösszenet)

Már nem is emlékszem kinél láttam beharangozni ezt a könyvet, de azt tudom, hogy azonnal megfogott a címe és a családregény mivoltja. Így kivételt tettem, és nyomtatott formában rögtön elő is rendeltem. Mit mondjak...valami furcsa, de szívemhez szóló történetet kaptam.

"Egy különleges sziget. Egy ház. Egy család. Egy egész évszázad. 
A sziget kopár, gyönyörűséges és kiszámíthatatlan. A család időszámításának kezdőpontja a fjord partján álló fehér ház, melynek lakói nemzedékről nemzedékre szerelembe esnek, tengerre szállnak, járják a hegyeket, vágyakoznak, tűrnek, álmodoznak, hazavárnak, történeteket mesélnek és heringet sóznak. A kis halászfalu életét, miként az egész szigetét is, a föld, víz, levegő és tűz négyessége határozza meg. 
A családi saga Jónsival és Gudrunnal, a ház építőivel kezdődik, s eljut egészen a 21. századig. A történet egyik főszereplője maga az óceán, amely ad és elvesz, összeköt és elválaszt, s a kérdésekre súlyos hullámokat görget válaszul. 
A mélyen az izlandi hiedelemvilágban gyökerező, mágikus és meseszerű elemekben bővelkedő regény szálai egészen a görög mitológiáig vezetnek."

Különleges, furcsa jelzőkkel illetném ezt a könyvet, ahol még a szerkesztés és a tördelés egyedisége is ezeket a jelzőket erősítik. 4 generáció sorsa fonódik össze egy sziget és egy kicsi fehér ház között. Időben az eseményeket az olvasónak kell elhelyezni, de ez nem okoz nehézséget, körülbelül "belőhető" a szövegből, hogy éppen melyik évtizedben járhatunk. 

A mágikus elemek a történet szövetébe belesimulnak, kiegészítve azt, így bepillantást nyerhettem Izland hiedelemvilágába is. A családregény Jónsival és Gundrunnal indul, ők azok, akik erre a kopár, de mégis hátborzongatóan gyönyörű szigetre érkeznek, hogy fiatal házasként itt alapítsák meg a családjukat. Ők és a leszármazottaiknak a történetét meséli el az írónő, fájdalmasan kevés oldalon keresztül. Szerettem volna még olvasni róluk, a gyerekeikről, illetve unokáik/dédunokáikról. Egy kemény élet bontakozik ki a lapokon, ahol a nőknek nagyon nehéz sorsuk volt, hiszen a gyereknevelés, ház körüli munka mellett, még legtöbbször az egyedüllétet is el kellett viselniük, miközben férjeik a tengert járták. 

Ezt a regényt egy meleg tea mellett, bekuckózva a kedvenc helyünkön kell olvasni, mert a szavak körbeölelnek bennünket, és elrepítenek egy különleges, zord, de szívbemarkolóan szép és vad helyre, ahol trollokkal, az óceánnal, tündérekkel és más mágikus teremtményekkel találkozhatunk. Érdemes elolvasni, de aki pörgős és egyszerű történetszövésre vágyik, a kezébe se vegye. ;-)
8/10
Kiadó: Gondolat
Kiadás éve: 2019
Terjedelem: 340 oldal
Fordította: Segesdi Móni

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések