2018. március 3., szombat

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Régen olvastam ennyire gyomorforgató könyvet, amikor érzi az ember, hogy lassan kihűl a vére, megáll a szíve, és fojtogatóvá válik a levegő. Ez a disztópiás történet egyáltalán nem jelent könnyed kikapcsolódást, sőt! inkább összetöri az embert, mégis megéri elolvasni.

Adott egy sziget, ahol egy kis közösség éli a mindennapjait. Ezen a szigeten a férfiak kiváltságosak, a nők fiú gyermekért imádkoznak, és az idősek, akikre már nincs szükség megisszák az utolsó italukat. Az Ősök szigorú szabályokat fektettek le, amiket a Vándorok keményen be is tartatnak. Mihelyst a lányok menstruálni kezdenek férjhez adják őket, legyenek akár 12 évesek. A családoknak csak egy céljuk van, hozzanak létre kettő egészséges gyermeket, és álljanak félre, amikor a közösségnek nincs szükségük rájuk. 

Négy lány életén keresztül ismerhettem meg az Ősök által létrehozott kis világot. Vanessa, Caitlin, Amanda és Janey fiatal lányok, akik különböző korúak és különböző társadalmi helyzetű családokban élnek. A váltott szemszögből megismert cselekmény ahogy egyre jobban kitárul, úgy borzadtam el én. Volt amikor nem akartam hinni a sejtésemnek, de a későbbiekben minden kiderül, én meg összetörtem, mert ilyen borzalom nem lehet, de mégis volt. Ezek a lányok valamit a szívük mélyén éreznek, hogy ez a világ amiben élnek rossz, és az Óföld talán nem is egy felégett pusztaság. Ezek a lányok a maguk módján ellenállnak annak az elnyomásnak, amit valójában a saját szüleiknek kellene elhárítani. Ezek a lányok olyan borzalmakon mennek át, és gondolnak természetesnek, amitől az olvasónak hányingere lesz. Ezek a lányok a végsőkig harcolnak a maguk módján, hogy megmutassák a többi lánynak, hogy talán van kiút a rémálomból.

Szeretném azt mondani, hogy a könyv végén fellélegeztem, de nem így történt, mert a rémálom még sötét és ragadós amiben nők vergődnek.

A legelvetemültebb szülőkkel találkozhattam a könyvben, ahol az anyák legtöbbször utálják a lányaikat, és rettegnek a férjüktől. A család fogalma itt valami groteszk összetartási jelkép, valami szörnyűséget rejtő sátor, ami ráborul a nőkre, és lassan kiszipolyozza őket.
Janey sorsa rendített meg a legjobban, az elszántsága, ahogy harcol a nővé válás ellen és a szabadságért. Caitlin az összes lehetséges módon bántalmazva van, amitől mint olvasó egyre rosszabbul éreztem magam. Amanda számomra egy halovány árnyék, aki kétségbeesetten próbál menekülni a sorsa ellen. Vanessa az, aki talán a "legnormálisabb" családban él, de itt is állandó a bántalmazás, mégis valamilyenféle szeretet van a családban. Bár a lány apja sem különb, mint a többi apa, de érezhető, hogy a vak hit mellett, Ő őszintén ragaszkodik a családjához.

Sajnos a világot egyáltalán nem ismerhettem meg, nem tudom miért hagyták ott az Ősök az Óföldet, miért alakították ki ezt a szektaféleséget, és a férfiak miért csinálják azt amit. Ez az olvasói tudatlanság, illetve csak sejtés végigkíséri az olvasót, és így még ütősebbé válik a történet.

Persze most kérdezhetnénk, hogyha ennyire brutális ez a könyv, akkor érdemes-e elolvasni? Egyértelműen igen, mert számomra az volt az üzenete, hogy a saját lányomat még önállóbbá, még erősebbé neveljem, hogy még véletlenül se engedje, hogy a jogaiban korlátozzák vagy diszkriminálják a női mivolta miatt. Hú...most legszívesebben harcos amazon lennék, és saját kézzel végeznék minden olyan emberrel, akik gyermekeket és nőket bántalmaznak!!!

Összegezve csak annyit írhatok, hogy egy igazán megrázó történet kis hibákkal.
9/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 308 oldal (ebook)
Fordította: Diószegi Dorottya

2 megjegyzés:

Niki írta...

Nagyon tetszett a bejegyzésed, nagyon vissza tudtad adni a hangulatot! :) Eddig is kíváncsi voltam a könyvre, de most feltetted az i-re a pontot, olvasnom kell minél előbb. :D

amilgade írta...

Köszönöm. Örülök, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődésedet. ;-)
Kiváncsi vagyok, hogy Te miként fogod átélni ezt a sok borzalmat.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...