Vegyes vágott...azaz gondolatok néhány könyvről (Rick Yancey, Blake Crouch, Syrie James)

Úgy tűnt, hogy Rick Yancey Az ötödik hullám sorozatával levesz a lábamról. Az első rész olyan jól sikerült, hogy tűkön ülve vártam a folytatást, ami már kevésbé tetszett, de nem könnyű a sorozat második könyvének lenni, így továbbra is bizalmat szavaztam az írónak. Aztán a harmadik rész elolvasása után csak azt tudtam mondani, hogy lehetett egy ennyire jó alaptörténetet elrontani. Cassie története lehetett volna jó, brutálisan jó, hiszen az első kötetben megmutatta az igazi énjét, a kemény kiscsajt. Ezzel szembe itt a harmadik részben úgy éreztem, hogy az író kötelezőnek érzi Cassie-t valahogy mennybe vinni, merthogy Ő a jó, meg az igaz és satöbbi. Kár érte!

"Az ​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. 
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…"



Blake Crouch ismeretlen író volt számomra. A könyv fülszövege meggyőzött arról, hogy ez a regény nekem lett kitalálva. Az alternatív világok mindig is bizgatták a fantáziámat, hajlamos vagyok hinni bennük. ;-) 
Csakhogy vérszegénynek éreztem a cselekményt, az a "doboz", meg a benne való "mászkálás" unalmasnak tűnt számomra. Kidolgozatlan éreztem az egészet, és bizony Jason motivációja is egy idő után fárasztott. A sok Jasontől pedig a falra másztam.

"Elégedett ​vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom

Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos. 

Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel. "



Syrie James nem volt ismeretlen számomra. Az írónő könyvei tetszenek nekem, örök naivaként ;-) teljesen bele tudok merülni a világába. A Jane Austen naplója, és a Charlotte Bronte titkos naplója nálam bizonyított, csak azt sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam Az elveszett Jane Austen kézirat olvasásával. 
Két történet egy könyvben. Samantha egy véletlen folytán megtalálja Jane Austen régi levelét, amiben egy elvezett kéziratról ír. A nő beleveti magát a nyomozásba, és így ismerkedik meg Anthony-val, aki a levélben említett régi birtok örököse. Együtt kutatják föl az elveszett kéziratot, aminek megtalálása kisebb bonyodalmat okoz a két fiatal között.
Az elveszett regény hősnője Rebeka, aki egy falusi lelkész lánya. Élete gyökeresen megváltozik, amikor apjának sürgősen el kell hagynia az állását. Vajon Rebeka képes lesz a változásokat megszokni? 

Én úgy gondolom, hogy az írónő tökéletesen tudja utánozni Austen stílusát. Lubickoltam az örömben, amikor Rebeka életéről, kalandjairól olvashattam, mert úgy éreztem, hogy tényleg egy austini hősnő. Hiába kiszámítható mindkét cselekmény (Samantha és Rebeka), mégis ez a könyv olyan kuckózós, teázós, lélekmelengető. Csak azt sajnálom, hogy eddig vártam vele. 

"Samantha ​McDonough alig hiszi el, amit lát – azt meg pláne nem, hogy mekkora szerencséje van. Egy kétszáz éves verseskönyv felvágatlan lapjai közé dugva egy levélre bukkan, melyet meggyőződése szerint Jane Austen írt. A levélben szó esik egy kéziratról, aminek sajnálatos módon „a devonshire-i Greenbriarben nyoma veszett”. Lehetséges, hogy létezik egy ismeretlen Jane Austen-regény, ami csak felfedezésre vár? Ki tudna ellenállni a kísértésnek, hogy a keresésére induljon?
A gyönyörű, több száz éves Greenbriar birtokra érve Samanthának nincs könnyű dolga, amikor meg akarja győzni Anthony Whitakert, a jóképű, ám hajthatatlan tulajdonost arról, hogy kutassák fel az elveszett Austen-művet – egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a kézirat akár több millió dollárt is érhet.
Az eddig ismeretlen kézirat megtalálása és elolvasása után Samanthát és Anthonyt azonnal magával ragadja Rebeka Stanhope, a falusi lelkész lányának története, aki kalandjai során keserédes leckéket kap az életről és a szerelemről. Ahogy a múlt újonnan felfedezett meséje lassan feltárul előttük, a jelenben is szövődik egy történet, amitől talán mindkettejük élete örökre megváltozik."


Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések