Életjel

Egy ideje eltűntem a blog világából. Valahogy nem volt időm vele foglalkozni, hiába olvastam jobbnál jobb könyveket. Most próbálom összeszedni a gondolataimat. ;-)

Az eltűnéshez közrejátszott az is, hogy tényleg "kreatívkodtam" a nyáron. Elővettem a régi hímzéseimet, és nem akarom elkiabálni, de talán befejezem őket.

Tavaly nyáron kezdtem el, még a szálöltések hátra vannak.

Ez egy több éves projekt. Gyerkőcnek csinálnám, kb. 1 órás meló van még hátra, de alig tudom rávenni magam, hogy folytassam.

A nyár egy pillanat alatt eltelt, már évek óta így érzek, és ez nem egy örömteli érzés. Valahogy kifolyik a kezeim közül az idő. Vicces, de amióta ősz lett, és visszamentem dolgozni talán az időbeosztásom is jobb lett. Igaz a szeptemberi nagy káoszra ez nem volt igaz, de az október talán már lassabb lesz, és élvezhetem egy kicsit az őszt. Merthogy én szeretem az őszt, a színeivel és az illataival egyetemben. Ilyenkor előjön a kuckózás érzés, na meg a teázásé, mondom ezt úgy, hogy alapvetően én nem szeretem a teát. :-)

Elkezdtem az Íliont, már ideje volt. Bevallom először nem nagyon tetszett, nehezen hangolódtam Simmons világára, pedig a Hyperion-cantos egy szempillantás alatt beszippantott. Egy kicsit megijedtem, de szerencsére most már minden rendben. Tetszik, nagyon tetszik. 

Csak a fránya 5 hónapos kutyánk elintézte a könyvet. Mit ne mondjak, majdnem sírtam amikor megláttam.

Megrágva :-(

Gyerkőc olvas!!!! Magától!!! A Coraline csodát tett, és a kis szabadidejében elkezdett olvasni. Szegény olvasna többet is, csak nincs ideje. Úgy tűnik jó választás volt a 8 osztályos gimnázium. Imád oda járni, és az osztályközösségbe is be tudott illeszkedni. A tanulási szokásán kell változtatni, most azon vagyok ezerrel. Viszont a gyerek elég önfejű, és nem akarja elhinni, hogy amit mondok a tanulásra az talán segítene. Így marad az, hogy hétvégén tanulunk ezerrel, vakulásig, mert hétköznap nem igazán néz át semmit. Van mit tanulni...

Vívunk továbbra is, most volt nálunk a férfi utánpótlás párbajtőrőzőink. A jövőhéten elkezdődik a versenyszezon, egy kategóriával fentebb, hosszú pengével. Ismét abba helyzetbe vagyunk, hogy elég nagy elvárás van a Gyerkőccel szemben. Ismét stressz helyzet, és én csak remélni tudom, hogy sikerül kezelnie. Az edző viccesen megjegyezte, hogy most találja ki mit szeretne a versenyszezon végére (egy másik kutyát ;-) ), hogy meglegyen egész évben a motiváció.

Szóval röviden ennyi, zajlik de nem csendesen.