Vége a 2016/2017-es tanévnek!!!!!!

3 megjegyzés
Persze még nem nekem, csak a gyerkőcnek. Egyáltalán miért írok róla? Mert ez a tanév nagyon kemény és megerőltető volt. Nekem még mindig az.

Azzal kezdődött minden, hogy amióta iskolás a Gyerkőc sokszor beszéltünk arról, hogy mi lenne ha 8 osztályos gimnáziumba menne. Mire észbe kaptunk, már elkezdődtek szeptemberben a felkészítők, de mi egyáltalán nem is akartunk oda járni. Aztán az egyik ismerősöm jelezte, hogy talán mégis jobb lenne ha menne, mert hasonló feladatokat fog kapni a szóbelin. Így az őszi szünet után a gyerek 4 napot edzett, 1 napot felkészült a felvételire. Mondanom sem kell, hogy hétvégén nem is csináltunk érdemben semmit, mert akkor pihente ki a hétköznapi fáradságot. Így mentünk február közepéig/végéig, amikor végre a szóbelin is túl jutott.

Valahogy ez a tanév a pech szériáról is szólt! Kezdve azzal, hogy a vívóversenyeken szegény Gyerkőc mindig megkapta a saját mumusát. De tényleg mindig, és már az első körben. Egy idő után kezdtük megszokni, és megpróbáltuk a gyereket arra felkészíteni, hogy a "mumust" is le lehet győzni.
Aztán folytatva azzal, hogy amikor a központi felvételit írta, kitört rajta az influenza, alig tudta a tollat tartani úgy remegett. Azt hittem ilyen nem történhet meg, max a szülők ezzel védekeznek, ha nem mennek el felvételizni. De létezik! A magyar közben tört ki, szünetre úgy jött ki, hogy remegett, mint a nyárfalevél. Akkor közösen úgy döntöttünk, hogy végigcsinálja, nem függesztjük fel az írásbelit. Amikor hazaértünk azonnal lázat kellett csillapítani, és egy hétig nyomta az ágyat. Ennek egyenes következménye az volt, hogy nem hozta a várt pontokat. Habár a szóbelin mindkét suliba brillírozott, azért az írásbelin elvesztett pontokat nehéz volt pótolni.

De minden jó, ha vége jó! Márpedig nekünk az! Sikerült a felvételi, és az országos bajnokságon második lett egyéniben, és csapatban is. Nem utolsó sorban legyőztük a Mumust.
Itt még Balatonfüreden a szálláson.
Gyerkőc egyke, és már néhány éve siránkozik egy kutyáért. Eddig sikerült leszerelni. Még a bajnokság előtt, odajött hozzánk alkut kötni. Ha bejut a 8-ba kutyát kap. Belementünk az alkuba, és most vasárnap haza is hoztuk Szivacsot, aki egyébként Púp a hátamon. Amúgy cuki, épp ma fürdettem. Szegény úgy remegett, most a nagy ijedelem miatt szunyókál. Bezzeg este 11-kor csak úgy feléled, és éjfélig randalírozik. Én meg kísérgetem, nehogy valamit megrágjon.

Szóval csak ennyi. Meg még annyi, hogy egy csomó statisztikát kell csinálnom, és napok óta tök ideg vagyok egy pályázat miatt. Amit már a hátam közepére kívánok.

3 megjegyzés :

Csenga írta...

Gratula a gyereknek:-))) És a kutyus nagyon jóóóó dolog ám, a neve meg egyenesen fenomenális:D
(Én azt ígértem meg a gyereknek, hogy ha meglesznek a vizsgái (egyetem) nem rakjuk ki itthonról:D:D Persze sikerült neki:P)

amilgade írta...

Köszönöm! Nem mondod, hogy ilyen nagy Gyerkőcöd van!! Mit tanul szegény az egyetemen?

Csenga írta...

Fiatalon szültem-és milyen jól tettem:D - biomérnök szakon tanul, de még em tudja mi lesz belőle, talán biológus.