Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

3 megjegyzés
Előre le kell szögeznem, hogy ez a bejegyzés tele lesz spoilerekkel.

Néha azt érzem, hogy kell valami egyszerűbb, gyorsan olvasható regény, amin nem kell sokat agyalni. Ilyenkor veszem a kezembe a romantikus könyveket, amik kellően el tudnak szórakoztatni. Így esett a választásom a Papírhattyúra is, persze erősítette a választásomat a Molyos értékelések is. Úgy gondoltam ez a regény több lesz egy kis romantikázásnál. 

Az első oldalak elolvasása után csak örülni tudtam, hogy elkezdtem olvasni, mert tényleg izgalmas felvezetést kaptam. Végre egy olyan emberrablás, ahol a rabló nem bánik kesztyűs kézzel az áldozattal, hiszen így sokkal eredetibb cselekményt kaptam. Szóval örömmel olvastam tovább, amikor beütött a krach. Csak nem Stockholm-szindróma!!!??? Á nem, sokkal rosszabb. 

Skye egy dúsgazdag üzletember egyetlen lánya, akit egy este elrabolnak. A lány érzi, hogy valójában isteni gondviselésnek köszönheti az életét, mert nem rablásnak indult a támadás, de mégis életbe maradt. Egy hajóra kerül, ahol csak ketten vannak a rablóval együtt. A kezdeti sokk után Skye megpróbál kapcsolatot létesíteni a férfival, illetve elmenekülni. A próbálkozás katasztrófával (csonkítással) jár a lány részére, és ez megtanítja neki, hogy valójában egy igazán veszélyes emberrel hozta össze a sors. 
Skye emlékezéseinek köszönhetően lassan megismerjük a gyerekkorát, és választ kapunk arra is, kicsoda valójában a rabló. Ó csak nem, DE!!! Az agresszív, brutális férfink valójában a lány gyermekkori barátja/szerelme. 
Ezek után meglepődve olvasom (látom), hogy az érzelmek nem szűntek meg a két ember közt. Sőt!! Egyre erősebb lesz függetlenül attól, hogy egy szinte áthágatlan akadály van közöttük, ez nem más, mint a bosszú. Mind a két fél a másikat hibáztatja a múltbeli dolgokért, amiben a legnagyobb ellenség Skye apja. Elindul a szeretlek, de mégsem, mert valójában gyűlöllek. Szerencsére nem nyújtja el az írónő ezeket a részeket, hiszen  olvasóként éreztem, hogy a valódi problémát feloldani nem lehet. Aztán eljutottam a könyv azon részéhez, amit erősen ki lehetett következtetni. Kár, mert a meglepik sokkal jobban tetszenek. Természetesen ebből kifolyólag a regény vége sem okoz meglepetést. Ha csak az nem, hogy nem tudom megérteni Skye-t. Mert nőként borzasztóan irritált, hogy beleszeret egy olyan emberbe, aki bántalmazta, és még ráadásként közvetve neki köszönheti a hőn szeretett apja halálát. Persze van megbocsátás meg minden, DE könyörgöm a családját pusztította el, még azok után is, hogy együtt voltak. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy ennyire más lehetek, mint a többi olvasó, akik szuperlatívuszokban beszéltek/írtak erről a regényről? Vagy már túl öreg vagyok, és nem értem a mai romantikát, szerelmet? Mert engem a hideg is kirázna, ha együtt kellene élnem egy olyan emberrel, mint az emberrabló Damian, függetlenül attól, hogy a kinézete isteni. 

Ebből következik, hogy a könyv olvasása közben néhányszor (sokszor) felment bennem a pumpa, és legszívesebben a fejemet a falba vertem volna, hogy ezt ne, légyszi!!!! Pedig az igazán ígéretes kezdés rendesen becsapott, kár hogy olyan amilyen. :-(
6/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Kamper Gergely

3 megjegyzés :

Csenga írta...

Köszi a bejegyzést! Cserével megszereztem a könyvet, de akkor már megy is új gazdájához. Mindig félve nyúlok az ilyen népszerű -főleg KMK kiadós- könyvekhez, és úgy tűnik nem alaptalanul.
Egyébként sosem fogom megérteni miért olyan népszerű szereplők a beteg, agresszív férfi karakterek????

amilgade írta...

Damiant felmenti az írónő a brutális gyermekkora miatt. De ez nem lehet mentőok a lánnyal való viselkedésre.
Pedig nagyon kíváncsi lennék a véleményedre. Na, nem olvasod el mégis?

Csenga írta...

Ha nem talál gazdára lehet, hogy belevágok, de nem ígérem, hogy végig is fogom olvasni, pláne ha felidegesít majd!

Rossz gyerekkora millió embernek volt, mégsem lesz mindenkiből dilis felnőtt:S Szerintem ez nem lehet mentség mindenre.