Lucinda Riley: A hét nővér (A hét nővér 1.)

3 megjegyzés
Ennek a könyvnek a beharangozója nagyon jól sikerült. Olyan családregény féle, amiben az örökbefogadott lányok a nevelőapjuk halála után elindulnak megkeresni az igazi szüleiket, az örökbefogadás előtti életüket. Sorozatról van szó, aminek az első része a legidősebb lány Maia történetét meséli el.

Mivel a sorozat első kötete, így teljesen egyértelmű, hogy a regény első része igazából a lányokról és az apjukról szól. Megismerhettem belőle, hogy miként fogadta örökbe a csecsemőket, és milyen életet biztosítottak nekik. A lelki szemeim előtt megjelent a Genfi-tó, és az a tündérkert ahol felnőttek a lányok. Az apa halála mindannyiukat megviseli, valakit erősebben, valakit kevésbé. De összeköti a lányokat a szeretet, és az a különleges hagyaték, amit apjuk hagyott rájuk. Mindegyik gyermek egy borítékot kap, amiben a származásáról van néhány információ. Nekik kell eldönteni, hogy felkutatják-e a régi titkokat.  

Maia egy különleges lány, aki egy zavaros döntés miatt Rióba érkezik, ahonnan valószínűleg származik. Mindösszesen egy régi nyaklánc, és ismeretlen koordináta van a kezében, de már az első pillanattól fogva nem kétséges, hogy sikerült megtalálnia a szülőházát, a kérdés csak az, hogy ki tudja-e deríteni mi történt az anyjával. A felkutatásban segítséget kap egy író személyében, aki történetesen még egyedülálló is. 

Innentől kezdve két szálon indul el a cselekmény, a fejlődő Rió bontakozik a lapokon az 1920-as években, Izabela szemein keresztül láthattam azt a csodálatos világot. Fontos szerepet kap még a riói Krisztus szobor, mintegy történelmi háttérként szolgál a szerelmi történetnek. Meg persze a jelen, ahol Maia lassan felgöngyölíti fájdalmas múltját, és eközben rájön arra, hogy megbocsátani saját magának is tudni kell.

Mint már írtam engem kíváncsivá tett az, hogy különböző helyekről származó lányok elindulnak megkeresni az igazi múltjukat. De olvasás közben erős hiányérzetem támadt. Az apáról szinte alig tudunk meg valamit, és én naivan azt hittem, hogy a könyv végére azért kapok még valami kis információt róla, de nem. Pedig maga az örökbefogadás, a végtelenül nagy gazdagság, és a lányok kiválasztása mind-mind egy-egy nagy titok. Egyenlőre ebből semmit nem tudtam meg. Talán a következő részekben.
Maia és Izabela története egyszerű, és kiszámítható. Ebből kifolyólag nagy meglepetéseket nem tartogatott nekem a cselekmény, és igazából azonosulni sem tudtam egyikőjükkel sem.
Persze a célt elérte az írónő, mert kellemesen éreztem magam az olvasása alatt, illetve elég nagy valószínűséggel a folytatást is megveszem. Adok még egy esély ennek a sorozatnak, hátha kapok válaszokat a kérdéseimre.
8/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 488 oldal
Fordította: Kiss Ádám

3 megjegyzés :

Csenga írta...

Már a polcon van, de még nem került sorra. Igazából engem az riaszt, hogy sorozat. Azt sem tudom hány része lesz még, hét??

amilgade írta...

Még 6 elvileg. Egyébként ez engem is egy kicsit elriaszt, mert ha nem fog a második rész változni, akkor ki is fullad a sztori szerintem.

Csenga írta...

Ez nem valami jó hír. Szerintem is kicsit sok lesz az a hat rész!