Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Nincsenek megjegyzések
Na ez az a könyv, amit rossz kategóriába soroltak. Tudniillik ez nem thriller, és én is csak a vakszerencsémnek köszönhetem, hogy megvásároltam. Mert a thriller nem a kedvenc műfajom, és nagyon keveset veszek belőlük. Akik meg szeretik azok ki fognak akadni Celeste Ng könyvén, mert akaratlanul egy társadalmi, lelki drámát él át.

"Lydia halott." Így kezdődik a regény, és ezzel a mondattal egy érzelmi hullámvasútra ült a kedves olvasó is. Néhány oldal után már megtalálják Lydia holtestét, és a család megdöbbenve, belerokkanva keresi a válaszokat a miértekre. Az olvasó pedig együtt száll alá a szereplőkkel a múlt bugyraiba, hátha ott megtalálható a válasz a felfoghatatlanra. 

A főszereplő kínai-amerikai család egyáltalán nem mondható átlagosnak az 1970-es években. Még tombol a rasszizmus, és elképzelhetetlenek tűnik, hogy egy ferde szemű professzor tartson a cowboyokról órát az egyetemen. Pedig a történet nem itt kezdődik, hanem 1957-ben amikor James és Marylin megismerkedik, és nemsokára összeházasodnak. Észre sem veszik, hogy mindketten lelki sérültek, James a kínai származása miatt, Marylin az anyja, na meg az álmai miatt került jó néhányszor szorult helyzetbe. Mindketten a múltat erőszakosan lezárták, és csak a jövő érdekli őket. Ennyire két különböző ember nem is kerülhetett volna  közel egymáshoz. 

A múlt és a jelen váltakozva követik egymást, a múltból lassan kiderül, hogy James Lee milyen rasszista megnyilvánulásokkal találkozott, és mennyire amerikai akar lenni. Marylin pedig az orvosi karra szeretne felvételizni, akinek a legnagyobb félelme az, hogy olyan lesz mint az anyja, háziasszony. A két ember tabuként kezeli a múltat, nem beszélgetnek róla, ezáltal egyikük sem tudja, hogy valójában mit szeretne a másik. A gyerekek megszületésével egy új fejezet kezdődik a családban, a középső gyermek Lydia testesíti meg mindazt, amit az apa és az anya el szeretett volna érni az életben. Görcsös ragaszkodásuk a lányukhoz és az álmaikhoz, hamar előrevetíti a tragédiát. A nagyobbik gyermek, Nath alig várja, hogy elkerüljön otthonról, és végre az lehessen aki szeretne, míg a harmadik gyermek, Hannah csendes szemlélődőként jobban átlátja a tragédiát, mint bárki más. A rasszizmus komor árnyként ül az ázsiai kinézetű fiatalokra, hiába amerikaiak, a vegyes házasság sem könnyíti meg a dolgukat. Milyen lehet másnak lenni? Milyen lehet úgy tükörbe nézni, hogy körülöttünk mindenki másképp néz ki? Milyen lehet az állandó elutasítást feldolgozni? Egyáltalán fel lehet? Milyen lehet egy olyan családban élni, akik tettetik hogy minden rendben?

Empátia, szeretet, egymás meghallgatása talán egy működő család alapkövei, hát még ha különböző kultúrkörből jöttek a tagjai, és egy nem elfogadó országban élnek. Kötelezővé tenném ezt a regényt minden szülőnek, mert brutálisan megmutatja, hogy mit nem szabad csinálni gyerekneveléskor. De Celeste Ng mégis feloldozza szereplőit, és a regény befejezésekor megcsillant valamit a jövőből, ami fényes csillog.

2016 meglepetése volt számomra ez a könyv. Nagyon nagy hatással volt rám, szülőként talán jobban rá tudtam hangolódni a regény mondanivalójára, de azt gondolom, hogy minden olvasó talál csatlakozópontot a könyvvel. 
10/10
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Széky János

Nincsenek megjegyzések :