Louise Erdrich: A Körkunyhó

Az indiánok, az indián történetek szorosan összekapcsolódtak a gyerekorommal. Emlékszem mennyit játszottam indiánost a barátaimmal, ahol én voltam a nemes szívű, nagy harcos (nőként!), akit a gonosz fehér emberek kergettek. Mennyire szerettem volna én is egy lenni azok közül, akiket az indiánok gyermekként elraboltak és felneveltek. Amikor Amerikában voltam minden vágyam az volt, hogy elmehessek egy rezervátumba, ami sajnos nem valósult meg, és azóta is a bakancslistámon szerepel. Ennyi felvezető után szerintem már mindenki rájött, hogy nálam az "indiános" könyvek igazán nyerők.

Joe édesanyját brutálisan megerőszakolják, és a tizenhárom éves fiúnak  rá kell döbbenni arra, hogy az igazságszolgáltatás nem mindenki számára egyenlő. Úgy érzi, hogy még az apja is ellene van, aki egyébként nem más, mint a törzsi bíró. A felnőttek nem akarják észrevenni a fiút, így kénytelen saját szakállára nyomozást indítani, amiben csak a barátai segítségére számíthat. Megkezdődik Joe veszélyes nyomozása, miközben egyre jobban megismeri törzse szokásait, jogrendszerét. Észre sem veszi, hogy a kiskamasz fiúból hamarosan érett fiúvá válik, akinek csak egy cél lebeg a szemei előtt, igazságot szolgáltatni édesanyjának.

Érdekes mennyire megosztó ez a regény az olvasók között. Van aki lassúnak érzi a cselekményt, van aki oda nem illő történeteket talált, engem viszont elvarázsolt, és összetört.

Megrázó ez a könyv, amiben Joe már apja nyomdokaiba lépve, felnőttként  emlékszik vissza az 1988-as évre. A kiskamasz gondolatait vetíti az olvasók elé, a maga nyers valóságában. Ezért találkozhatunk olyan sok "csúnya" szóval, hiszen valljuk be, de őszintén!!! Tizenhárom évesen bizony a másik nem, a szexualitás eszelősen érdekli az embert. Nincs ezzel Joe sem másként, ezért lehet az, hogy egy-egy kibukkanó mell látványa teljesen be tudja gerjeszti a fiút. 
Az egyébként okos, és intelligens Joe-t teljesen összetöri édesanyja leépülése, a szeme előtt esik szét a családja, öregedik meg az apja, és távolodik el mindenkitől az anyja. Úgy tűnik nem lesz igazságszolgáltatás, mert a jogrendszer annyira szövevényes (törzsi, szövetségi, állami), hogy képtelenség rács mögé zárni az erőszaktevőt. Joe harcba száll, maga mellett tudhatja a barátait, és elkezdi a nyomozást. 
A mindennapok mögött ott vannak a rezervátum lakói, a maguk hiedelemvilágával együtt. Az itt lakók mindent tudnak egymásról, és bármikor kaphatók egy kis pletykára, főként az öregek, akik szeretik megbotránkoztatni a fiatalokat. Derűs perceket okoznak ezek a kis, tréfás történetek, de kell is az olvasónak, mert egyébként a földbe döngölné a nagy amerikai valóság, hogy még élhetnek így emberek a "szabadság" földjén. 
Úgy érzem, hogy az a cseppnyi misztikum ami megjelenik a történetben, kellően kiegészíti a cselekményt. Ahogy haladunk a történetben, úgy kapunk választ a kérdéseinkre, úgy forrongunk mi is, ahogy Joe és a barátai. Joe egyenesen halad a végkifejlet felé, ami mindenki számára egyértelmű, és olvasóként nem az én tisztem eldönteni, hogy ebben a helyzetben én másként cselekedtem volna.

A kamaszfiú karakterek nagyon tetszettek. Joe és hűsége barátja, Cappy párost megkönnyeztem. Mooshum alakja számomra az indián erőt jelképzete, a maga kortalan és vicces személyével sokszor megmosolyogtatott. 

Ez a könyv nem engedi el az olvasót, és fel kell tennünk magunkban azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges az, hogy így élnek az indiánok! 
9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 400 oldal
Fordító:Molnár Edit

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések