John Scalzi: Vörösingesek

Nincsenek megjegyzések
Akik ismernek engem, azok tudják hogy nagy Scalzi rajongó vagyok. Imádom a pasas stílusát, humorát. Szeretem ahogy viccesen az arcunkba nyomja az emberi hibákat, ahogy haláli könnyedén ír a legbrutálisabb dolgokról is. Az olvasó szinte elfelejti, hogy ezeknek a humoros könyveknek komolyabb mondanivalójuk is van, de csak szinte. Ezért örültem az új könyvének is. Végre jól szórakozok egy kicsit.

Andrew Dahl csak most érkezett a Rettenhetetlen zászlóshajóra, de azonnal érzi, hogy valami nem stimmel. A  hajón lévő emberek mintha bujkálnának a kapitány előtt, és senki sem tolong a lehetőségért, hogy új felderítésre menjen. Néhány nap után rádöbben arra, hogy a hajón a halálozási ráta nagyon magas, és néhány tiszt szinte halhatatlan. Andrew úgy érzi valamit tennie kell, ha túl akarja élni a hajón lévő szolgálatot. Barátaival összefogva egy lehetetlen küldetésre indul, amivel megváltoztathatja a Rettenhetetlen statisztikáját.

Ahogy a kezembe vettem a könyvet azonnal éreztem Scalzi stílusát, és már az első mondatoktól mosolygásra állt a szám. Valahogy úgy éreztem a regény olvasása közben, hogy az író a barátaival lemenve egy közeli sörözőbe, kellemes iszogatás közben dobálták össze ezt a történetet. Az győzött, aki a legnagyobb marhaságot tudta kitalálni. Komolyan mondom, ha én is ott lehettem volna, és lenyomtam volna két féldecit, akkor talán nekem is eszembe jutott volna néhány blődség, amit beleírhatott volna Scalzi a Vörösingesekbe.
Jó kis sci-fi paródia lenne, ha szimplán az író blogján olvashatnám, és nem kellett volna megvennem. Lehet, hogy anyagiasnak tűnök, de ez most egy kicsit sok volt. Úgy éreztem, hogy mint rajongót palira vettek, megkönnyítették a pénztárcámat. Pont az az író, akit én tényleg nagyon kedvelek. 

Ez a habkönnyű kisregény tökéletes egy vízparti olvasáshoz, persze arra vigyázni kell, hogy a mosolygásunk, esetleg halk vihogásunk ne váltson ki megrökönyödést a többi fürdőzőbe. Mert azt be kell vallani, hogy tényleg jól szórakoztam az olvasása közben, de csak ennyi. Több pluszt nem adott. 
6/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve 2016
Terjedelem: 266 oldal
Fordította: Pék Zoltán

Nincsenek megjegyzések :