Stephanie Barron: Egy boszorkány portréja; A hely szelleme (...Szösszenet)

A Jane Austen nyomoz sorozat olvasását végre folytattam a 3, és a 4. részével. Aki szereti Austen világát nem fog csalódni. Igazi könnyed kis olvasmányokról van szó, függetlenül attól, hogy mindegyikben egy-egy gyilkosság szerepel. 

Egy boszorkány portréjában 1804 karácsonyán járunk, amikor Jane-t régi ismerőse Lord Harold Trowbridge megkéri, hogy unokahúgát, Lady Desdemonát figyelje egy kicsit. A szertelen unokahúg kikosarazta kérőjét, Lord Swithin-t, akitől sietősen elmenekült a nagymamájához. Jane eleget téve a kérésnek találkozik a lánnyal, de mielőtt közelebbi kapcsolatba kerülnének, gyilkosság történik a nagymama házában. A gyanúsított nem más lesz, mint Lord Harold unokaöccse, akit le is tartoztatnak gyilkosság vádjával. Jane-nek és a lordnak nem marad más választása, mint felgöngyölíteni a titokzatos ügyet, és bebizonyítani, hogy egy ártatlan embert vetettek börtönbe.

A hely szelleme 1805-ben játszódik, és Jane Kent megyében vendégeskedik Edward bátyjánál. Napóleon soha nem állt olyan közel ahhoz, hogy megtámadja Anglia partjait, nem kis felfordulást okozva a kenti embereknek. Ebben a forró, érzelmekkel teli hangulatban egy augusztusi lóversenyen, meggyilkolnak egy asszonyt, aki ráadásul egy bankár felesége, és nem utolsósorban francia származású volt.  Politikai gyilkosságról beszélhetünk, vagy egyszerűen féltékenységből ölték meg a nőt, hiszen míg élt, hírhedt volt arról, hogy magába bolondított mindenkit. Edward, békebíróként kötelességének tekinti, hogy a valódi gyilkost felderítse. Ebben segít neki Jane, aki már több gyilkosság nyomozásában vett részt.

Újra csak azt tudom mondani, hogy nekem el kell tekintenem attól, hogy ezeknek a könyveknek Jane Austen a főszereplője. A sorozat főszereplője, egy igazán bátor hölgy, aki még attól sem retten meg, ha a hírnevén folt esik. Olvasott, politikában is jártas nőről van itt szó, aki a naplójában írja le a vele megesett történeteket. Iróniával, és egy cseppnyi félelemmel tekint vénlányságára, és magának sem akarja bevallani, hogy egy rossz hírű úriember megdobogtatja a szívét. Lehet, hogy az igazi írónő is ilyen volt, de az én fejemben nem ez a kép él a kedvenc írónőmről. Ezért aztán elvonatkoztatok az írónősségtől, és így hihetőbbé, kerekebbé válik a cselekmény. Olyannyira, hogy rendesen szurkolok, hogy összejöjjön azzal a "gazfickóval", habár valójában tudom, hogy ez nem történik meg.

A krimi szál továbbra is egyszerű, nem ez adja a könyv báját, hanem a korszak, és az a rengeteg lábjegyzet, amivel a szerző megmagyarázza a különféle eseményeket.

Engem továbbra is elvarázsol ez a sorozat minden hibájával egyetemben.

7/10

Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye

Kiadó: I.P.C.

Kiadás éve: 2014, 2015

Terjedelem: 352, 400 oldal