Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti

Nincsenek megjegyzések
Gyengéim a családregények, éppen ezért örültem meg ennek a könyvnek.

Harry Clifton félárva gyerekként él az anyjával, és annak a bátyjával, na meg a nagyszülőkkel Bristol egyik szegénynegyedében, közel a dokkokhoz. Úgy tudja, hogy édesapja az első világháború hőse volt, és Ő is dokkmunkásként kereste a kenyerét, mint az iszákos nagybátyja. Anyja pincérnőként próbál pénzt keresni, hogy egyetlen fia többet kaphasson az élettől, mint Ő. De Harry-t nem érdekli az iskola, inkább a nagybátyja közelébe lézeng, amikor barátságot köt egy különös emberrel, Jack Tar-ral. Egy csapásra megváltozik a kisfiú, már az iskolát sem kerüli, és hirtelen rádöbben arra, milyen is jó, ha tehetséges valaki. Harry akar valaki lenni, és ennek érdekében keményen tanul, ha kell nyáron dolgozik, miközben fogalma sincs arról, hogy mennyi embernek köszönheti azt, hogy kikerült a koszos dokkok közül, és mi mindent áldoznak fel érte.

Bár a regény egyértelmű főszereplője Harry Clifton, mégis több szereplő szemszögéből ismerhető meg a cselekmény. Harry-hez szorosan kapcsolódik a dúsgazdag Barrington család, hiszen életre szóló barátságot köt az örökössel. A kisfiút első perctől fogva valami titokzatosság veszi körül, a hős apa kultusz azonnal hamisnak tűnik az olvasónak. Ha egy szóval próbálnám jellemezni a könyvet, csak annyit mondanék, hogy kiszámítható. Nagyon kiszámítható. A származása, a reakció a származására, az anya áldozata, és felsorolhatnám szinte az összes fontos eseményt a regényből. Ebből aztán következik, hogy az olvasói élmény egy kicsit csorbul, és elkezdünk filozofálni azon, hogy mi miért úgy történt. Sajnos van olyan cselekmény amit másként szerettem volna, nem értettem, hogy miért fajultak el ennyire az események, és az anyuka miért nem lépett közbe. Persze egy sorozatról van szó, ha ez nem történik meg, nem lenne második rész, meg harmadik...
Csak épp egy kicsit a hitelességet veszítette el a könyv.

Egyébként a váltott szemszögű írásnak köszönhetően nem válik unalmassá a történet, az olvasó úgy érzi, mintha jobban megismerné az adott karaktert. Harry naivitása megmosolyogtató, Giles Barrington úgy jelenik meg a lapokon mintha Ő lenne a hős lovag, aki mindig ott van Harry mellett. Bevallom megkedveltem ezt a Giles fiút, ahogyan az öreg Jack Tar-t is. Maisie-t, Harry anyját nagyon sajnáltam, függetlenül attól, hogy végig kiszámítható volt, hogy mi lesz vele. Amit nem tudok megbocsájtani neki, az pont az első kötet végén történő dolog...nem akarok spoilerezni. 
Szóval...összességében nem rossz ez a családregény, jól ki tudja kapcsolni az olvasót a szürke hétköznapokon.
8/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2012
Terjedelem: 424 oldal

Nincsenek megjegyzések :