Tim Winton: Hajsza

6 megjegyzés
Egy szerintem méltatlanul háttérbe szorult könyvet szeretnék bemutatni Nektek. A nagy nyári Alexandrás akcióba vettem meg a kötetet, úgy, hogy igazából a fülszövegen kívül semmilyen más információval nem rendelkeztem a regényről, sem az íróról. A véletlennek köszönhetően egy igazán megindító, érzelmekhez szóló könyvet kaptam meg.

Scully - az ausztrál bumfordi fickó - családjával Írországban vásárol egy lepusztult házat, amiben az új közös jövőjüket akarják leélni. Miközben a férj puszta kézzel, egyedül felújítja  a teljesen elhanyagolt házat, addig a feleség, Jennifer és a lányuk, Billie visszatér Ausztráliába, hogy felszámolják az ottani életüket. Úgy tűnik minden rendben. A nagy darab, kicsit butának tűnő Scully éjt s nappalt nem kímélve próbálja lakhatóvá tenni közös otthonukat. Magányát csak a helyi postás zavarja meg, akivel furcsa barátságot köt. Lassan nyílik meg a férfi, nem szívesen beszél a családjáról, akikkel néhány éve Európa különböző helyszínein próbál szerencsét. Kiderül, hogy a felesége egy igazán attraktív, tanult, jó családi háttérrel rendelkező asszony, gyermekével pedig különleges apa-lánya kapcsolatban van. Végre elérkezik a várva várt pillanat, Jennifernek is sikerült eladni ausztrál házukat, most már visszamehetnek Írországba. De a repülőről csak Billie száll le, és a régen cserfességéről híres kislány most meg sem szólal. Scully őrjöngve  indul felesége keresésére, miközben vadabbnál vadabb gondolatok járnak az eszébe, hogy mi történhetett Jenniferrel a hosszú repülőút alatt. 

Elindul a Hajsza, amiben egy lassan idegileg totál roncs apa, és a hallgatag Billie vesz részt, felkeresve azokat a helyeket, ahol már jártak korábban együtt. Görögország, Párizs, Amszerdam a kis család állomásai, ahogy apa és lánya visszatérnek ezekre a helyekre, úgy tárul az olvasó elé, hogy ki is Jennifer, és milyen Scully. A férjjel együtt döbbenünk rá, hogy talán nem is felhőtlen ez a házasság, talán Scully-n és Billie-n kívül boldogtalan lehetett a feleség. Tim Winton egy érzelmi hullámvasútra ültette főszereplőjét, aki néhány nap alatt megjárja a poklot, és mi olvasók vele együtt utazunk. 
Nem is tudom, az elején még szorítottam Scully-nak, hogy találja meg hőn szeretett asszonyát, de ahogy jobban megismertem Jennifert, úgy vesztettem el a szimpátiámat a nő iránt. Ezen az úton a legjobban a kislányt sajnáltam. Anyaként még jobban megrázott ez a regény, és talán még jobban elítélem az asszonyt. Itt nincs happy end, csak valami szorongó érzés, ami az olvasó szíve körül kering, és egy halvány remény, hogy ebből a helyzetből még ki lehet lábalni.
Felkavart, elszomorított, dühöngtem, megkönnyeztem. Hát nem ezt várjuk egy kiváló regénytől? Én mindenképp!!!!
Remélem Tim Winton regényei meg fognak jelenni magyarul, mert egy igazán tehetséges író műveit veszítenénk el, ha nem.
10/10
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2009
Terjedelem: 412 oldal

6 megjegyzés :

Zsófi és Bea írta...

Engem kíváncsivá tettél. Kívánságlistámra tettem, ha összejön holnap megyünk könyvtárba, megnéztem és bent is van. Köszi, Bea

Csenga írta...

Hű, irigyellek ezért a felfedezésért! Pedig szerintem is ez a legjobb mikor az ember egy olyan könyvre bukkan ami nincs agyon reklámozva, nincs még róla száz értékelés és a többi.
Meghoztad hozzá a kedvem!! :-)

amilgade írta...

Zsófi és Bea: Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket. Mindenképp vegyétek ki!!!

amilgade írta...

Csenga: :D Tényleg egy kincsvadászathoz hasonlít a dolog!! ;-) Kíváncsi leszek, hogy mit szólsz majd hozzá!!

Shanara írta...

Nagyon érezni a poszt hangulatán, hogy tényleg elkapott a könyv és mélyen megérintett. Ragadós a rajongásod és a lelkesedésed. :)

amilgade írta...

Shanara: Köszönöm!! Jókor és jó helyen olvastam. ;-) De egyébként én pont ezt a stílust imádom, úgyhogy ez az én könyvem!!! :-)