Leif Enger: A folyó dala

Kérem szépen ez az a regény, amit egy kényelmes fotelban bevackolva, meleg teát szürcsölgetve kell olvasni. Mert nemcsak az olvasó teste érzi jól magát, hanem a lelke is. Ettől a könyvtől mindenképp. 

"Leif Enger regényében egy tizenegy éves asztmás kisfiú, Reuben Land meséli el a történetet, amely nem mindennapi családjáról szól. Jeremiah, az apa, egyedül neveli két fiát és a kislányát. Szegényes körülmények között, ám harmonikus boldogságban élnek egy amerikai kisvárosban. Az édesapa mélyen gyökerező vallásossága megingathatatlannak tűnő értékrendet jelent a gyerekek számára is. Egy szörnyű nap történései azonban súlyos cselekedetre késztetik a legidősebb fiút, Davyt, aki szerettei védelmében megöl két fiatal suhancot. A fiatalember végül a menekülést választja, mert tudja, hogy az igazságszolgáltatás nem az ő pártján áll.
A kétségbeesett kis család maradéka pedig felkerekedik, és átutazza Dakota jégbe burkolózó Terméketlen Táját, hogy megtalálja Reuben szökevény bátyját. Jeremiah – akinek a hite annyira erős, hogy úgy hiszik róla, csodákra is képes – és két gyermeke szorosan a menekülő Davy nyomában jár, de követi őket az FBI ügynöke is. A történet pedig mindeközben egyre különösebb fordulatokat vesz, mígnem úgy tűnik, az apa által vallott és közvetített értékek a legnagyobb bajban is támaszul szolgálnak."

Reuben maga a csoda, már a létezése is az, az apja pedig számomra egy megfoghatatlan valami. Én nem vagyok hívő, de azt vallom, hogy az alapműveltséghez kötelező a hitoktatás és a Biblia ismerete. Valahogy furán érzem magam amikor egy igazi hívő emberrel találkozom. A nyugodtságuk, a világképük annyira más, mint az enyém. Ilyenkor egy kicsit irigylem is őket, mert érzem, hogy kimaradok valami fontosból. Ezt éreztem a könyv olvasásakor is. Kívülállóként bepillanthattam egy amerikai család mindennapjaiba, ahol a hit fontos, mert egyébként elfújná őket a "szél", a nincstelenség. 

A lassan hömpölygő cselekmény körülveszi az olvasót, együtt utazhatunk a megfáradt apával és a gyerekeivel, hogy végre láthassák az eltévelyedett testvért. Az első oldalaktól kezdve az isteni gondviselés érezhető, de ez engem cseppet sem zavart. Sőt! Elhittem én is, hogy az apa imáit meghallgatják ott fent.

Reuben meséli el a történetet, az Ő szemein keresztül láthattam a világot. Így egyértelmű, hogy gyerekként az apját misztifikálja, és áhítattal adózik a különleges tudásának. És valóban, a regény vége felé még én is képes voltam Jeremiah-ban hinni. Erős, megfáradt, de karakteres jellem. Olyan mintha a háttérben lenne mindig, mégis Ő hozza a megnyugvást, a bizonyosságot. Éppen ezért esett olyan rosszul a könyv vége, pedig szinte a zsigereimben éreztem, hogy valami történni fog.

Reuben a kis koravén emberke, aki az egészségügyi állapota miatt csak korlátozottan élheti az életét. Olyan szívszorítóan szerethető ez a kiskrapek, végig szorítottam neki, hogy túlélje ezt a kalandot. És Swede, a húga! Egy igazi írópalánta, a cowboy-os történeteivel. Mint egy kis kobold, ahol megjelenik a színen, valahogy könnyedebbé teszi családja életét, és mi olvasók is felderülünk rajta.

Amikor a történet végéhez értem, sajnáltam ami történt. Ott akartam maradni a lapokon Reuben-ékkel, segíteni rajtuk. Ez az a könyv, amit nem lehet az ember fejéből kiverni. Lassan, de beleeszi az ember lelkébe magát, és azt vettem észre, hogy állandóan a szereplőkkel foglalkozom. Nekem igazi élmény volt elolvasni!

10/10

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2014

Terjedelem: 360 oldal