Jessie Burton: A babaház úrnője

2 megjegyzés
Az igazság az, hogy nem is hallottam addig erről a könyvről, amíg a Molyon nem kezdtek el beszélni róla. Na igen, a jó öreg hype!! :D Direkt nem szoktam az ennyire hypolt regényeket megvenni, de most nem tudtam ellenállni, mert a fülszöveg is elvarázsolt. Kalandos volt a vásárlása is, mert nem is érte mentem, de őt kaptam meg. Feltűnt, hogy nem annyit fizetek, mint amit a gyerekkönyvekért kellett volna, de annyira siettem, hogy nem érdekelt. Otthon meg is lepődtem, hogy nem az van a csomagban, amit vártam.

A tizennyolc éves Nella 1686-ban Amszterdamba érkezik, hogy elfoglalja helyét a tőle jóval idősebb férje oldalán. Már a megérkezése sem úgy történik, ahogy elképzelte. Nincs otthon a férje, és a férjének a testvére - Marin - eléggé ellenségesen fogadja. Ráadásul a házban lévő két szolgáló (Cornelia, Otto) is másként viselkedik, mint ahogy azt otthon megszokta. Nella megpróbál beilleszkedni ebbe a furcsa családba, de senki nem könnyíti meg a dolgát. Ellenkezőleg! Úgy érzi, itt valami nincs rendben. Az ódon ház titkokkal terhes, ami szürkén és nyirkosan telepedik a fiatal lányra. Johannes Brandt hazaérkezése sem javítja a fiatalasszony kedélyét. Újabb problémával kell szembenéznie, talán nagyobbal, mint az eddigiek. Ebbe a természetellenes házba érkezik meg a férje ajándéka, egy babaház. A babaház megjelenésével még egy titokzatos figura is megjelenik, a miniatűrkészítő. Minden változik, és Nella a változás közepén találja magát. Képes lesz megbirkózni a feladatával???

Ahogy kibontottam a csomagból a könyvet, azonnal belelapoztam, és azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Érdekesen indul a cselekmény, a jelenben vagyunk 1687. januárjában és igazából az olvasó számára érthetetlen, de fontos momentumot tár elénk az írónő. Aztán visszalépünk a múltba 1686. októberébe amikor is megérkezik Nella. Mindösszesen három hónapot ölel fel a Brandt család életéből a történet, mégis annyi minden történik ez idő alatt. Nellával együtt fedeztem fel a házat és Amszterdamot. Fojtogató légkör vett körül, a hideg és a nedvesség még az én csontjaimba is behatolt. 

Nagyszerű a karakterábrázolás! A szereplők erőteljesek, uralják a lapot főként Nella és Marin. Habár Nella néha túl sok, de szerencsére Marin személye kompenzálja a fiatalasszony jelenlétét. Néhány szereplőt ellenszenvesnek éreztem, de a könyv végére a Brandt családod megkedveltem, és tiszteletet éreztem néhányuk iránt. 

Hiába Amszterdam a világ kereskedelmének a fővárosa, hiába járnak hajói a Föld négy égtáján, a városban lakó emberek kicsinyesek, és hazugok. Álszentségük vérlázító, olvasóként legtöbbször jól megráztam volna őket. Ebbe a közegbe helyezte Jessie Burton a szereplőit. Az emberi sorsok ábrázolása fájdalmasan szép. Az írónő kegyetlenül rámutat arra, hogy milyen nőnek lenni és milyen, ha különbözünk a többiektől.

A könyv fontos jelképe a babaház. Vékony misztikus réteggel vonja be a cselekményt, ami izgalmassá teszi az egyébként lassú folyású történetet. Tetszett, ahogy olvasás közben néha kirázott a hideg, és izgatottan vártam, hogy fény derüljön a miniatűrkészítő titkára. Sajnos csalódnom kellett. Számomra nem volt elég a magyarázat, többet vártam. Keserű szájízt hagyott a hiánya, hiába pörögnek föl az események a történet végére, és értettem meg a ház titkát.

Összességében azt mondhatom, hogy egy érdekes regényt olvashattam, amiben nagyszerű jellemábrázolást és korhűséget kaptam. Érdemes elolvasni.
9/10

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 496 oldal

2 megjegyzés :

Szilvamag írta...

Jaj de jó, hogy így tetszett, hozzám holnap érkezik a könyv, és most már nagyon várom.:))

amilgade írta...

Én nagyon kedvelem az ilyen borús hangulatú könyveket. :-) Igaz az tényleg rosszul esett, hogy a miniatűrkészítőről igazából semmit nem tudtam meg. Kár hogy ennyire mellőzi az írónő.
Kíváncsi vagyok neked mennyire fog tetszeni.