Kate Morton: Titkok őrzője

Nincsenek megjegyzések
Kate Mortonnal összefonódott a sorsom, a biztos vásárlói közé tartozom, alig tudom kivárni az új könyveit.

1941: Elsötétítés. Harsognak a szirénák, Londonra bombák hullanak, ám Dorothy csak azzal törődik, hogy megteremtse saját önálló életét. Ő más. Nem olyan, mint a szülei, ő sikeres, gyönyörű, és boldog akar lenni Jimmyvel. Mindenáron.
1961: Egy forró nyári napon, míg családja a suffolki tanyaháznál, a patak partján piknikezik, a tizenhat esztendős Laurel gyermekkori lombkunyhójában bújik meg, és arról álmodozik, hogy Londonba szökik, ahol fényes jövő vár rá. De még mielőtt véget érne az idilli délután, Laurel szemtanúja lesz egy döbbenetes bűnténynek, ami a világon mindent megváltoztat.
2011: Laurelt, aki immár körülrajongott színésznő, egyre inkább elborítják a múlt árnyai. Emlékek kísértik: édesanyja halálos ágya mellett testvéreivel felidézi azt a hajdani nyári napot. A rejtély vonzerejének engedve visszatér egykori otthonába, hogy megpróbálja összerakosgatni a titokzatos történetet darabkáit. Három idegen – Dorothy, Vivien és Jimmy – története ez, akik három nagyon különböző világból származtak, három idegené, akiket valamikor régen a háborús Londonban hozott össze a véletlen, és akiknek az élete sorsszerűen egybefonódott.

Kate Morton legutóbbi sikerregényének szálai az 1930-as, az 1960-as évek és a jelen között szövődnek. Egy bűntett, a szerelem és a kiszámíthatatlan véletlen szolgáltatja a történet bonyodalmait, és az olvasó alig várja, hogy feltáruljanak a szereplők titkai, s megtudja, vajon a végén minden a helyére kerül-e.

Laurel Nicolson 1961-ben egy olyan eseménynek lesz a szemtanúja, ami megváltoztatja a kapcsolatát a szüleivel. Nem akarja elhinni azt, amit a saját szemével látott. A fiatal lány mélyen eltemeti magában a látottakat, és inkább Londonba megy, hogy színészetet tanuljon, mint abban a házban maradjon, ahol az a szörnyűség történt.
50 évnek kell eltelnie amikor Laurel, édesanyja halálos ágyánál rádöbben arra, hogy ki kell derítenie mi is történt valójában 1961 nyarán. Egy véletlenül megtalált fénykép ösztönzi, ahol az édesanyja látható barátnője, Vivien társaságában. A nő nyomozni kezd és lassan megismerjük Dorothy, Vivien és Jimmy történetét.

Dorothy személyében egy olyan unszimpatikus karaktert sikerült létrehozni az írónőnek, mint még egyetlen egy könyvében sem. Dorothy alakjával 1938-ig repülünk vissza, ahol megismerhetjük a fiatal, vágyakkal és álmokkal teli lányt. Az álmait még az elején megértettem, de később viselkedése annyira megváltozik, hogy csak dühöt éreztem iránta. Legszívesebben jól megráztam volna, hogy ébredjen már fel az istenért!!!! Annyira zavart, hogy még az olvasási élményemet is befolyásolta, azokat a részeket ahol Ő volt a főszereplő legszívesebben átlapoztam volna. Később csak az segített, hogy Jimmy és Vivien karakterei felkeltették az érdeklődésemet, szerettem volna még többet megtudni róluk. 
Jimmy igazi egyszerű lélek. Nem komplikálja túl az életét, szereti Dorothyt, vele akar élni. Fényképészként a háború borzalmaival nap mint nap szembesül, és ahelyett hogy ez megtörné, inkább megerősíti. Amikor megismeri Vivient, közös munkájukkal egy másik élet nyílik meg előtte.
Vivient körüllengi a titok. Olvasóként fel akarjuk törni azt a burkot, ami körülveszi a fiatal nőt. Ezért örültem annak, hogy az Ő történetét is megismerhettem, és nem lenne Kate Morton az aki, mert egy fordulatos csavarral helyére teszi a dolgokat, és még Dorothynak is megtudok bocsátani, hiába volt annyira elviselhetetlen. Szóval a cselekmény végére felkerül az i-re a pont, és jó érzéssel teszem a könyvespolcra az újabb Kate Morton szerzeményemet, mert ismét egy jó kis könyvet tudott összehozni.

8/10
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 488 oldal

Nincsenek megjegyzések :