Pam Jenoff: A követ lánya

2 megjegyzés
Hirtelen felindulásból vásároltam meg ezt a könyvet, persze a fülszöveg felkeltette előtte az érdeklődésemet. 

Az első világháború után Párizsban gyűlnek össze a győztes és a vesztes államok képviselői, hogy rendezzék a világ sorsát. Ide érkezik a húszéves Margot Rosenthal is diplomata apjával. Berlinben a háborúban megsérült vőlegénye várja, akihez azonban – maga sem tudja, miért – képtelen hazatérni. A lelkében lévő zűrzavar csak fokozódik, amikor megismerkedik a zongorista Krysiával és radikális politikai nézeteket valló barátaival, valamint Richwalder kapitánnyal, a jóképű német tiszttel, aki munkát ad neki – és sohasem tapasztalt, új érzéseket ébreszt benne. Ebben a törékeny, kaotikus időszakban, amikor az összezúzott álmok romjain próbál mindenki új életet építeni és a bizonytalanságban biztos fogódzót találni, Margotnak most először felnőtt, felelős döntést kell hoznia, és saját hitét megtalálva elindulni a választott útján.
Pam Jenoff regénye a történelem és a romantika kedvelőinek egyaránt remek élményt ígér: mesterien idézi meg az első világháborút lezáró időszak hangulatát, és kalauzol végig nemcsak a kor eseményein, hanem a szív feltérképezetlen területein is.

Bevallom én az első oldalaknál nagy csalódásnak éreztem ezt a könyvet. Margot alakja nekem vérszegény, egy határozatlansággal teli fiatal lányka, akinek most kezd kitárulkozni a világ, amikor az apjával Párizsba érkezik. Bár még nagyon fiatal mégis menyasszony, mert eljegyezték amikor kitört az első világháború. Stefan, a vőlegény, súlyos sebesüléssel tért haza a háborúból, és Margot magának is félve vallja be, hogy érzései már nem ugyanolyanok, mint előtte. 
Párizsban megismerkedik Krysiával, aki egy igazi művészlélek. Nem akarok spoilerezni, de nekem ez a ismerkedés is nem tetszett. Nekem nem hiteles, hát még a folytatás...

Igazából akkor éreztem valami pozitív fordulást, amikor megjelent a színen Georg Richwalder kapitány. Színt hozott a szürkeségbe, alakja erős és meghatározó. Onnantól kezdve érdeklődve olvastam tovább a regényt, habár Margot karaktere továbbra sem lett szimpatikus. 
A németeket ellenségesen fogadják Párizsban, pedig ők is testi, lelki sérülten kerültek ki a harcokból. A közutálatot nehéz elviselni, még olyan fiatal lánynak is mint Margot. Ráadásul a lány szinte burokban nőtt fel az apja mellett, fogalma sincs milyenek valójában az emberek. Ennek köszönhetően olyan kalandokba keveredik, amiből nehéz kikeveredni, és a be nem vallt igazságok is mázsányi súlyként húzzák a vállát. Margot világa összetörni látszik.

Bennem lehet a hiba, mert én a tehetetlen tesze-tosza leányzókat nem szeretem, és szegény Margot számomra ilyen. Nem tudtam sajnálni, és a gyerekes viselkedését nem értettem meg. Még szerencse, hogy Georg a hátán elviszi a cselekményt, sokkal több mindent szerettem volna a férfiról megtudni. Jobban érdekelt, mint Margot. 
Pedig maga az alapszál, a vesztesek világa az első világháború után érdekesnek ígérkezik. De ez is kiaknázatlan maradt. Akaratlanul Ken Follett A Titánok bukása című regénye jutott eszembe, ahol nagyon jól bemutatja az I. vh. utáni helyzetet. 
Ettől függetlenül egy kellemes olvasmány, talán én vártam tőle többet.
7/10

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 344 oldal





2 megjegyzés :

Szilvamag írta...

Ó, pedig nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz. No ne baj, legalább eggyel kevesebb, ami a listámat nyomja.:)

amilgade írta...

Lehet, hogy rossz időben olvastam, de olyan egy tucat kategória, szerintem.