Beth Hoffman: Déli álmok

Nincsenek megjegyzések
Dél! Lelki szemeim előtt már látom a színpompás virágokat, érzem a csábító illatukat, látom a csinos jól nevelt lányokat, és a fess, udvarias fiatalembereket. Hiába, nekem a Dél egyet jelent az Elfújta a széllel
Ennek a szeretetnek köszönhetően vásároltam meg ezt a könyvet, hátha el tud repíteni abba a csodálatos miliőbe, amit nekem a Dél jelent.

A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik, és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen. Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes egyéniségek.
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát.

Az első oldalak teljesen lebilincseltek, ahogy kitárult előttem Cecelia hányatott élete. Sajnáltam ezt a tizenkét éves kislányt, akinek nagyon korán fel kellett nőnie, ha élni akart az anyja mellett. Szerencséjére Dudi Caldwell anyja halála után kimenti ebből a szörnyű környezetből, és egy csodálatos világba kerül, a meseszép Savannahba. Itt találkozik Dudi fekete szakácsnőjével, Olettaval, aki ösztönösen érzi mi kell ennek az elveszett kislánynak. Patinás épületek, melegszívű emberek közé csöppen, és az én lelkem szárnyalt, hogy igen, itt vagyok Délen. Szárnyaltam, de csak egy darabig...

Ahogy haladtam előre a regényben, úgy éreztem annak a hiányát, hogy jobban megismerem CeeCee édesanyját, apját. Habár folyamatosan csordogál az anyukájáról az információ - jobbára csak CeeCee fel-feltűnő emlékeiből - de valójában a könyv végére sem derült ki, hogy ki is Ő, honnan jött.
Ha Délen járunk, természetesen feltűnik a néger kérdés is. Kár volt ebbe a könyvbe belerakni. Meseszép kapcsolat alakul ki a kislány és a szakácsnő között. Oletta alakja szimpatikus, szerethető a józan eszével együtt. De ebbe a történetbe nem illik bele a feketék elnyomása, bántalmazása. Itt Cecelia alakjának kéne a központba lenni. Úgy érzem, hogy az írónő egy csomó mindent bele akart szuszakolni ebbe a könyve. Négerkérdés, emancipált hölgykoszorú, lelki sérült gyermek, családi tragédia. Túl sok minden, és mégis kevés, mert igazából a cselekmény lassan ellaposodik, és alig csordogál. Nagyon, nagyon sajnálom, mert az alaptörténet jó, és igazán érdekes regényt lehetett volna írni.
6,5/10

Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 352 oldal

Nincsenek megjegyzések :