Andrzej Sapkowski: Vaják - A megvetés ideje

Nem tudom miért, de a baráti társaságomban még nem nagyon ismerik Sapkowski Vaják sorozatát, pedig  igazán igényes fantasy irodalomról van szó. Az író úgy repíti az olvasót a kitalált, - mellesleg tökéletesen felépített világába - hogy hús-vér szereplőként éli meg a cselekményt, miközben bármennyire is komor hangulatú a történet, jól szórakozik. 

A sorozat előző részében még csak beszélnek a háborúról, de most minden borzalmával egyetemben lecsapott, és a világ kifordult önmagából. A nilfgaardiak kijátszák egymás ellen az embereket és a másfajúakat, és ők maguk is fekete förgetegként támadják meg az északi királyságokat. Az összefogás elképzelhetetlen, talán a varázslók segíthetnének ismét megállítani a betörő hordát, de a királyok nem bíznak a mágusokban. A széthúzás egyre csak nő, koncként odadobják a szegényeket és a védteleneket, mindenki a saját hasznára dolgozik. 

Ebben a káoszban Ríviai Geralt rádöbben arra, hogy a híres semlegessége nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ha semleges marad, akkor végig kell néznie szeretteinek és világának az elpusztítását. Geralt egy érzelmi hullámvasúton ülve próbál józan maradni, és meghozni azt a döntést, amivel mindenkit maga körül életben tud tartani. A harcos a politikai csatamezőn találja magát, ahol szétszedik az ellenfelek. Miközben a Vaják megpróbál a számára ismeretlen területen talpon maradni, a kis neveltjére egyre többen fenik a fogukat. Ciri, az "Ősi Vér Gyermeke" kulcsfontosságú ebben a politikai csatározásban, ahol mindegyik fél fel akarja használni a saját céljaira. Csak épp meg kéne találni ezt a gyermeket. A hajsza fokozódik, és Ciri kénytelen megtanulni a saját félelmeit kezelni, és ha kell egyedül is életben maradni.

Elérkeztük a történetben oda, amikor le kell lassítani, ki kell bontakoztatni a politikai hátteret is. A negyedik rész már nem önálló regény, hanem szervesen kapcsolódik a Tündevérhez. Most már csak azok értik meg az eseményt, akik az előzményeket is elolvasták. Külön tetszett, hogy nemcsak Geralt vagy Ciri szemszögéből ismerhettem meg a cselekményt, hanem más szereplők szemein keresztül láthattam bele Sapkowski megálmodott világába. Ami valljuk be elég komor és mocskos, és az olvasónak azért nem keserű a szájíze, mert az író a cinizmusával és a humorával feldobja az egyébként keserű történetet.

Nagy kedvenc nekem ez a sorozat, ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy játszani is kéne vele, csak hát az idővel állok egy kicsit hadilábon.

A fordítás most is tökéletes, köszönet érte Szathmáry-Kellermann Viktóriának. Itt olvashattok vele egy interjút.

9/10

Kiadó: PlayOn

Kiadás éve: 2013

Terjedelem: 304 oldal