Kate Morton: Távoli órák

Nincsenek megjegyzések
Olyan sokszor pakoltam ki a virtuális kosárból ezt a könyvet, mindig háttérbe szorult a rendeléseknél, mígnem karácsony előtt 1 nappal a büszke tulajdonosa lehettem. Hogy miért vacilláltam ennyit rajta? Mert bár tetszettek Kate Morton könyvei, de igazán nagy hatással nem voltak rám. Eddig a percig!

Raymond Blythe Az Iszapember igaz történetéből kapunk a regény elején egy kis részletet. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy igazi író sorait olvashatjuk, akkor tévednek. Ez a kis történet ugyanúgy Morton műve, ahogyan a folytatás is. Zseniális megoldás, és nem utolsó sorban az olvasót elrepíti egy különleges, misztikus világba.

Edith édesanyjához egy titokzatos levél érkezik mégpedig a múltból. Az anyát mélyen felkavarja a küldemény, éppen ezért a lánya megjegyzi, hogy a feladó nem más mint a kenti Milderhurst-kastély. Kis idő múlva a véletlen Edith-et a kastélyhoz vezeti, ahol megismerkedik a különc Blythe nővérekkel, és felfedezi, hogy gyermekkora kedvenc meséjének szerzője itt élt és dolgozott, itt írta meg a híres meséjét Az Iszapember igaz történetét. Hirtelen rádöbben arra, hogy szinte semmit nem tud édesanyja múltjáról, egyáltalán mi köze lehet a Milderhurst-kastélyhoz? Tettre készen nyomozni kezd, nem is gondolván, hogy a vártnál komolyabb, sötétebb titkok bukkannak a felszínre.

Igazi gótikus thrillert kaptunk Kate Mortontól. Adott egy önbecsülési gondokkal küszködő, már nem annyira fiatal nő, egy romos és poros ódon kastély, különc nővérek, még különcebb író, háború, és titkok. Ezekből a hozzávalókból mesteri művet alkotott az ausztrál írónő. Mortontól megszokott módon több idősíkban játszódnak a regényei. Itt is Edith a jelenben (1992-ben) él és kutat, majd Edith anyjával a múltba térünk vissza (1939-től 1941-ig), ahol megismerhetjük a kastélyt és a lakóit. Olvasás során lassan közelítünk a megoldás felé, felszínre törnek a mélyre eltemetett érzések, és a végére talán nem is szeretnénk megtudni az igazi nagy titkot, amit már akkora sejtünk, de úgy érezzük ha nem mondjuk ki, talán meg nem történté tehetjük.
Nekem a kedvencem lett ez a könyv. Minden egyes sorával elrepültem a kastélyhoz, lelki szemeim előtt elevenedett meg az Iszapember, bárcsak ezt a történetet is megírná az írónő, komolyan mondom tényleg jó mese lenne. A könyv nálam 10 pontot kap. 
 10/10

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 536 oldal

Ha valakit még mindig nem győztem meg a regény olvasásáról, jöjjön két trailer a műről. 




Nincsenek megjegyzések :