Dan Simmons: Endymion felemelkedése
Nem túlzok ha azt mondom, hogy kicsi porszemnek éreztem magam a könyv olvasása közben. Megerősített ebben a tudatban az is, hogy Dan Simmons a Hyperion Cantosában valami tökéleteset, megfoghatatlant alkotott. Szereplői, világai, technikai leírásai, filozófiai eszmefuttatásai néhol számomra fel nem fogható módon, de végig figyelemfelkeltőn keltek életre a könyvek lapjain. Engem egyáltalán nem zavart a regény terjedelme és súlya (idén amúgy is a hosszabb könyvekkel barátkoztam inkább), azon oktál fogva, hogy észre sem vettem, mert Raul-lal együtt éltem át a kalandokat.
Raul és Aenea elbújva a Pax elől a régi Földön, szinte már idilli körülmények között él. Aenea gyönyörű nővé válik és természetesen Raul beleszeret. De a földi paradicsomot el kell hagyniuk, mert a lány valójában Messiás, és a küldetését teljesítenie kell. A régi szereplők visszatérnek, a Shrike is megjelenik, és a történet hömpölyögve folytatódik méltó befejezéseként a sorozatnak.
Minden van itt kérem szépen, látványos űrcsaták a számkivetettek ellen, összeesküvés, majdnem középkori kínzás és emberi aggyal szinte fel nem fogható tájak és emberek. Amikor azt gondolnák, hogy végre egy kicsit lelassul a cselekmény, azonnal történik valami, ami újra mozgásba lendíti a gépezetet. Voltak olyan részek, ahol a porszem létem felerősödött, főleg a filozófiai leírásoknál, de nem adtam fel, ha kellett akkor újraolvastam, vagy utánanéztem a kevésbé értett gondolatoknak, leírásoknak. Simmons igazi hús-vér szereplőket hozott létre, a maguk kis gyarlóságukkal egyetemben. Talán ezért állnak annyira szívemhez közel, hiszen ők is tudnak hibázni, és nekik is fáj az élet. A befejező részben mindenre magyarázatot kell adni, amit az író szerencsére tényleg megtett. Nem mindent fejeztem, zártam volna így le, de a többségével elégedett vagyok. Sci-fit szerető embernek a Hyperion tetralógiát el kell olvasni, ez tényleg egy igazi alapmű!!!
Megjegyzések