
Az írónő három nemzedéken keresztül mutatja be a család nőtagjait, illetve Kínát. A regény Yu-fang életének történetével kezdődik, aki a szerző nagyanyja. Még a feudális Kínában születik, ezért elkötik a lábát, és tizenöt évesen hozzáadják ágyasnak Xue generálishoz. Ebből a kapcsolatból születik meg De-hong, az írónő édesanyja. Ha valaki azt gondolná, hogy a nagymama megcsinálta a szerencséjét ezzel a "házassággal", akkor nagyot téved! Az ágyasokat Kínában sem övezte nagy tisztelet. Yu-fang szerencséjére a generális halála után, feleségül veszi egy tiszteletreméltó orvos, Dr. Xia. Bár valamennyire könnyebb lesz az élete, de az országban dúló japán-kínai háború beárnyékolja a család életét. A japán elnyomás, majd az orosz felszabadítás után sem következik be a várva várt béke. Polgárháború tört ki, a Kuomintang és a kínai kommunisták között. A fiatal De-hong a kommunisták mellé áll. Egyetért az eszméikkel, már eleget látta szenvedni és éhezni a népét. Így ismerkedik meg a párt egy ifjú feltörekvő vezetőjével, Shou-yu-val, akivel házasságot is köt. A házasság/szerelem mindkét félnek mást jelent, miközben Kína egyre jobban Mao Ce-tung hatalma alá kerül.
Ha még eddig még keveseltem volna a kínai nép szenvedését, akkor most teljesen belefulladtam a töménytelen butaságba, agresszióba. Képtelen voltam felfogni, hogy a kínai nép miként tudott Mao alatt élni. A kedvenc részem az, amikor mindenki vasat önt. Olvasás közben nevető görcsöt kaptam ekkora butaság miatt, de aztán hamar szembesültem a következményekkel a könyvben (mint például a gyerekevés). Akkor már nem nevettem, és magamban azt elemeztem, hogy Mao mekkora nagy játékos volt! Tökéletesen ismerte az emberi lélektant, amit maximálisan ki is használt.
A kommunista házaspárnak második gyermekekét születik meg az írónő, Jung Chang

. Születése után az Ő szemén, érzésein keresztül látjuk a történéseket. A szülei felemelkedését, majd bukását. A bukásban osztoznak a gyerekek is. Jung Changban egyre többször felmerül az a kérdés, hogy nem Mao okozza-e Kínának a legtöbb rosszat a saját félelmei miatt. Visszahúzódó, jó eszű lányként még a pártba sem lép be. A tanulásban látja a jövőjét, és ezért mindent megtesz. Végül sikerül az álma, és ebben a könyvben méltó emléket állít a családjának.
Olvastam már Kínáról szóló történeteket, de a Vadhattyúk egészen más. A kínai emberek mélyen eltemetett érzéseivel is megismerkedhettem. Az a sok borzalom, ami történt ezzel a néppel szomorúsággal töltött el. Remélem mi magyarok soha nem fogunk ilyen zsarnok kezei között élni.
A könyvben régi fényképek is találhatók. A borító egyszerű, de szép. Igaz a régebbi borítók is tetszetősek. 10 pontra értékelem a könyvet.

Megjegyzések