Lin Haire-Sargeant: Heathcliff visszatér

Nincsenek megjegyzések

Aki olvasta Emily Bronte-től az Üvöltő szeleket, biztos elgondolkozott azon, hogy ki is lehet igazán Heathcliff. Az előbb említett regényben nem sok információt kaphattunk az eszelős, bosszúszomjas Heathcliff-ről. Ezért vettem a kezembe olyan nagy örömmel Lin Haire-Sargeant könyvét.

Charlotte Bronte 1844. januárjában egy hideg vasúti kocsiban ül, épp hazafelé tart Brüsszelből. A fülke másik utasa az idős Mr. Lockwood, aki Ellen Dean halálos ágyához igyekszik. Megismerkednek, és Mr. Lockwood átadja azt a levelet olvasásra Charlotte-nak, amit Heathcliff írt szerelmének, Catherine-nek, aki viszont soha nem kapta meg ezt az írást.

A történet ott kezdődik, ami az Üvöltő szelekből kimaradt. Heathcliff megszökik a tanyáról és elindul, hogy megtalálja a múltját. Abba a városba megy, ahol megtalálta Earnshaw tiszteletes. Itt találkozik azzal az emberrel, aki gyökeresen megváltoztatja az életét.
Heathcliff kevésbé ellenszenves karakter lesz, de ezáltal elvesztette azt a nyers erőt, amit képviselt Bronte könyvében. Már már megsajnálta az olvasó, és azon szurkol, hogy boldog legyen bármennyire is ismeri a befejezést.

Olvasás közben azt vettem észre, hogy egyre inkább ismerős történettel szembesülök, és még Charlotte Bronte könyvében megismert szereplőkkel is találkozhattam. Ez az elején nem zavart, kíváncsi voltam mi fog ebből kisülni, de később nagyon kuszának találtam, talán azért tettem le és később folytattam az olvasását.

A könyv vége felé Heathcliff ismét ördögi lesz, de még mindig nem tudtam elképzelni róla, hogy később a saját fiával azt művelje amit művelt az Üvöltő szelekben. Az sem segített az olvasásban, hogy ismét elővettem Emily Bronte regényét, mert ott egy igazán eszelős, (ismétlem magam) ördögi fickóval találkozhattam. Szánalmat még véletlenül sem éreztem iránta. Bár Haire-Sargeant is hangsúlyozza az eszelősséget, mégis vérszegényebb, és gondolkodóbb embert ismerhettem meg.

Heathcliff történetében az nem tetszett, ahogy lezárult. Úgy éreztem magam, mintha egy rossz szappanoperába kerültem volna. Kár érte, mert szerintem egy egész jó kis történet keveredett volna ki belőle, ha Charlotte Bronte regényét nem keverték volna bele.
7 pontot kap tőlem a regény.

Nincsenek megjegyzések :