Markus Zusak: A könyvtolvaj
"Először: a színek.Aztán: az emberek.
Általában így látom a dolgokat.
Vagy legalábbis így próbálom látni." 9. oldal
Egy nagyon érdekes és izgalmas könyvet vehetünk a kezünkbe, ahol a narrátor nem más, mint a Halál. Ez nem annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy a történet a náci Németországban játszódik. Liesel Meminger akaratlanul a Halál szeme elé kerül, amikor épp a nevelőszüleihez utazik, és az utazás közben meghal az öccse. A temetésen a teljesen összetört lányka egy könyvet vesz magához, ami emlék a testvérének temetéséről.
Molchingba, a Himmel utcában Liesel megpróbál megfelelni az új szüleinek és a többi gyereknek is. Teljesen véletlenül egy egyszerű, de csodálatos családba kerül, ahol a mama igaz, hogy kiabál és hamar eljár a keze, de neki is arany szíve van, ahogy papának is, aki megismerteti Lieselt a betűk világával.
A lopott könyveknek nagy jelentőségük van, Liesel az olvasásukkal megpróbálja átvészelni a háborút, és ezek a könyvek másokon is segítenek.
Olyan német emberekkel ismerkedünk meg, akik egyszerűek és tiszták. A háború nem szennyezi be őket, áldozatok ők is. A mindennapi megélhetés nekik is gondot okoz, és a háború borzalmaival ők sem tudnak megbirkózni.
Nagymamám ilyen német katonákról mesélt nekem, amikor az otthonukba szállásolták el őket, és sajnos gyakran vérszomjas állatokként szerepeltetik a német népet, függetlenül attól, hogy ők közöttük is sok rendes, tisztességes katona volt.
Markus Zusak azáltal, hogy a Halált tette meg narrátornak, és egy kislány életén keresztül mutatja be a náci Németországot, valami zseniálisat alkotott. Olyan mély érzelmeket mozgat meg az olvasóba, amiket csak nagyon ritkán érezhetünk. Bár a helyszín miatt tudjuk, hogy a halál elől nincs menekvés, mégis nehezen fogadjuk el az elkerülhetetlent. A könnyeim fojtogatták a torkomat miközben olvastam. Napokig a hatása alatt voltam, megviselt. Örülök, hogy elolvashattam, teljesen biztos vagyok benne, hogy nemsokára újraolvasom.
10 pontra értékelem a könyvet.
Molchingba, a Himmel utcában Liesel megpróbál megfelelni az új szüleinek és a többi gyereknek is. Teljesen véletlenül egy egyszerű, de csodálatos családba kerül, ahol a mama igaz, hogy kiabál és hamar eljár a keze, de neki is arany szíve van, ahogy papának is, aki megismerteti Lieselt a betűk világával.
A lopott könyveknek nagy jelentőségük van, Liesel az olvasásukkal megpróbálja átvészelni a háborút, és ezek a könyvek másokon is segítenek.
Olyan német emberekkel ismerkedünk meg, akik egyszerűek és tiszták. A háború nem szennyezi be őket, áldozatok ők is. A mindennapi megélhetés nekik is gondot okoz, és a háború borzalmaival ők sem tudnak megbirkózni.
Nagymamám ilyen német katonákról mesélt nekem, amikor az otthonukba szállásolták el őket, és sajnos gyakran vérszomjas állatokként szerepeltetik a német népet, függetlenül attól, hogy ők közöttük is sok rendes, tisztességes katona volt.
Markus Zusak azáltal, hogy a Halált tette meg narrátornak, és egy kislány életén keresztül mutatja be a náci Németországot, valami zseniálisat alkotott. Olyan mély érzelmeket mozgat meg az olvasóba, amiket csak nagyon ritkán érezhetünk. Bár a helyszín miatt tudjuk, hogy a halál elől nincs menekvés, mégis nehezen fogadjuk el az elkerülhetetlent. A könnyeim fojtogatták a torkomat miközben olvastam. Napokig a hatása alatt voltam, megviselt. Örülök, hogy elolvashattam, teljesen biztos vagyok benne, hogy nemsokára újraolvasom.
10 pontra értékelem a könyvet.
Megjegyzések