Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Csúnyán írok, és amióta a számítógép, illetve az internet világában élek, már szinte semmit nem írok kézzel. Idáig ez nem zavart, de a könyv olvasása után rájöttem, hogy egy nagyon fontos élménytől fosztottam meg önként magam.

1946-ban járunk, amikor Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól, akivel levelezni kezd. A levelekből megismerhetjük hogyan élték túl a második világháborút a Guernsey-n élők, és miként alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság.
Bár a történet néha szomorú, és a háború rémségeiről olvashattam, mégis valami báj lengi körül a regényt, és észrevétlenül magába szippant.

Mindegyik szereplő szimpatikus volt számomra, olyan egyediek egytől egyig, és végtelenül egyszerűek. Itt nincs túlbonyolítva semmi, az egyszerű hétköznapokba léptem be. Igazi barátságok szövődtek a szigeten, na meg persze szerelmek is. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom a regényt, akkor a következőket írnám: szeretet, puritánság, bizalom, összetartás.
Talán azért tetszett annyira ez a történet, mert hiányzik az életünkből ez a fajta összetartás és kapcsolat. Szívesen olvastam volna még a leveleket tovább.

A regényt Mary Ann Shaffer írta, de halála miatt nem fejezhette be. Unokahúga, Annie Barrows végezte el ezt a feladatot. A maximális pontot kapja tőlem a regény: 10 pont.

Megyek és veszek levélpapírt, írni fogok, és várni fogom a postást!