Karen Marie Moning: Keserű ébredés; Álom és valóság

3 megjegyzés
Igenis befolyásolja az ember ízlését a különböző könyves blogok, legalábbis az enyémet biztosan. Az utóbbi időkben bepróbálkoztam a vámpíros-angyalos-tündéres könyveknél. Teljesen új terepre érkeztem, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyien írnak a mostanság felkapott témáról. Szóval kóstolgatom őket, és így került a szemem elé Moning könyve is.

Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert itt a tündérek nem a (számomra) megszokott Tolkien-féle gyönyörűségek, hanem igazán gonosz lelkek, akik meggyilkolják az embereket. Hiába van két kaszt náluk: a jók (Seelie-k) és a rosszak (Unseelie-k), a különbség közöttük a kinézet és a gyilkolás eszköze. MacKayla Lane ezekkel a lényekkel néz szembe a nővére meggyilkolása után, és segítséget csak egyetlen embertől kap, Jericho Barrons-tól.

Titkoktól terhes mindkét regény, és az ember csak falja az oldalakat, hátha többet tud meg! De nem lenne olyan lebilincselő a sorozat, ha mindenre fény derülne. Bár néha fejfájást kaptam a főszereplő rózsaszínes megnyilvánulásaitól, de kárpótolt a számomra kedvenc karakterem a könyvben: Jericho Barrons. Na Ő egy igazán klasszikus férfi figura, megspékelve egy kis misztikummal. Tényleg fúrja az oldalam a kíváncsiság, mert annyi minden van Barrons körül, és nem tudom, hogy hova tegyem.
Romantikus szál nemigen akadt a két részben, persze vannak dolgok amiket előre lehet látni. Ez engem egyáltalán nem zavar, nekem néha sok, amikor csöpög a vágytól a történet.

A két könyv szorosan összefügg, ahol abbamarad az első, ott kezdődik a második. Megoldások itt sincsenek, sőt talán jobban összezavarodik az olvasó, még jobban szomjazza az igazságot. Az biztos, hogy nagyon várom a harmadik részt!!!

Közben próbálom megérteni, hogy mi az ami elbűvöl ezekben a könyvekben! 1 esetleg 2 nap alatt elolvasom a történeteket, nem tudom letenni, akár egész éjjel fent vagyok. Az biztos, hogy mindig vonzott a "más" világ, létsíkok, stb. Választ még nem találtam, de jól érzem magam az olvasásuk közben, feldobnak, és nekem csak ez számít.
9 pontra értékelem, de csak az Álom és a valóság rész miatt, mert szerintem sokkal jobbra sikerült mint az első.

3 megjegyzés :

Erzsébet írta...

Barrons nekem is kedvenc. :)

"Közben próbálom megérteni, hogy mi az ami elbűvöl ezekben a könyvekben! "

Engem azért bűvöl el, mert szeretem a misztikumot, ha közben a történet is nagyon izgalmas, szereplőket is kedvelem akkor a történet is hamar megfog. :)

amilgade írta...

:-) Igen a misztikum!!! Nem furcsa, hogy ebben a materializált világba egyre többen fordulnak a természetfeletti felé??? Valahogy a génünkben van, nem?

Erzsébet írta...

Nekem nem furcsa. :) Lehet azért mert mindig érdekeltek a természetfeletti dolgok.