Kate Furnivall: Lydia titka

5 megjegyzés
Végre megjelent az Orosz szerető folytatása!!! Ez a történet ott kezdődik, ahol az Orosz szerető véget ért. Lydia Ivanova és a testvére Alekszej Szerov, illetve a hűséges kozák, Liev Popkov Szibériában fagyoskodik, minden erőjükkel azon vannak, hogy megtalálják Lydia és Alekszej apját. Megpróbálnak minél több befolyásos emberrel találkozni, hátha tudnak segíteni a keresésben. Így ismerkednek meg Antoniával, akinek a férje a munkatábor vezetője. Ez a találkozás mást és mást nyújt a féltestvéreknek. Lydia a kétségbeesés közepette viszontlátja szerelmét, Csang An Lót. Úgy tűnik minden jóra fordul...

Furnivallnak most sem sikerült túlszárnyalnia az Orosz szerető regényét, ahogy A vörös sállal sem. Elvileg önállóan is olvasható a történet, valójában folyamatosan visszanyúl az első részhez, sőt egy csomót idéz belőle. A fő karakterek nem élnek, szürkék, meg sem közelítik az Orosz szeretőben lévő önmagukat. Az új karakterek, Antonia, Elena új színt hoznak a cselekményben, de annyira nem fontos a szerepük, hogy változtasson azon az unalmon és ötlettelenségen ami a regényt jellemzi.

Tökéletes leírást kapunk az orosz télről, és a szegénységről, de szerintem ezekkel már az olvasók más művekben is találkoztak. A cselekmény kiszámítható, a végére pörög fel egy kicsit, nekem túl meseszerűen. A fülszövegben beígért nagy titok, még halkan sem pukkant. A lezáratlan regény természetesen várja a folytatást. Én már nem biztos.
6 pontot kap tőlem.

5 megjegyzés :

csenga írta...

Úgy látom nagyon egyetértünk!

Csang An lo nevéből lemaradt a g-betű:-)

amilgade írta...

Upsz!!! Tényleg, köszi, hogy szóltál! :D

ppeva írta...

Én most olvasom ezt a könyvet, de tiszta mazochista vagyok, hogy még nem dobtam félre. A szerzőnek sokat, nagyon sokat kellene (kellett volna) még olvasnia a harmincas évek Oroszországáról. Olyan az egész könyv, mint egy rossz mese. Csók és könny magazin, Júlia füzetek történelmi környezetbe helyezve. Sajnálom, hogy pénzt adtam érte.
Ha értékelnem kellene, 2-t kapna tőlem - azért nem egyest, mert végülis el fogok jutni a végére, ha keservesen is. És aztán sürgősen eladom, még a helyet se foglalja.

Ani írta...

Egy kis játékra hívlak, ha elfogadod: http://konyvekhangja.blogspot.com/2010/11/jateeek.html

amilgade írta...

ppeva: Teljesen igaz amit írtál, sajnos. Az már biztos, hogy Furnivall könyvet többet láthatatlanba nem veszek. Megvárom, hogy a többiek mit írnak róla, majd azután eldöntöm kell-e vagy nem.