Kate Furnivall: Lydia titka

Furnivallnak most sem sikerült túlszárnyalnia az Orosz szerető regényét, ahogy A vörös sállal sem. Elvileg önállóan is olvasható a történet, valójában folyamatosan visszanyúl az első részhez, sőt egy csomót idéz belőle. A fő karakterek nem élnek, szürkék, meg sem közelítik az Orosz szeretőben lévő önmagukat. Az új karakterek, Antonia, Elena új színt hoznak a cselekményben, de annyira nem fontos a szerepük, hogy változtasson azon az unalmon és ötlettelenségen ami a regényt jellemzi.
Tökéletes leírást kapunk az orosz télről, és a szegénységről, de szerintem ezekkel már az olvasók más művekben is találkoztak. A cselekmény kiszámítható, a végére pörög fel egy kicsit, nekem túl meseszerűen. A fülszövegben beígért nagy titok, még halkan sem pukkant. A lezáratlan regény természetesen várja a folytatást. Én már nem biztos.
6 pontot kap tőlem.
Megjegyzések
Csang An lo nevéből lemaradt a g-betű:-)
Ha értékelnem kellene, 2-t kapna tőlem - azért nem egyest, mert végülis el fogok jutni a végére, ha keservesen is. És aztán sürgősen eladom, még a helyet se foglalja.