Ian McEwan: Szombat

2 megjegyzés
Henry Perowne, a jó nevű idegsebész emlékezetébe egy égő repülőgép látványa ég szombat hajnalban, amit egész nap nem tud elfelejteni és állandóan az emlékezetébe visszatér. Stílusosan idegsebészként tökéletesen megtervezett napirendje van, amit majdnem összezavarni látszik egy baleset, amiből csak úgy tud szabadulni, hogy megszégyeníti a gengszter Baxtert.
Az orvosnak ez csak egy közjáték volt a tökéletes napjában, eszébe sem jut, hogy a beteg és kiszámíthatatlan Baxter fenyegetheti őt vagy a családját.

Először annyira furcsa volt beköltözni egy ember fejébe, és végigélni a gondolatait, amik villódzó képekként jelennek meg. Tényleg úgy éreztem, hogy benne vagyok a gondolataiba, az író tökéletesen "ömleszti" a mondatokat egymás után, és együtt úszok Henry Perowne érzéseivel, gondolataival.
24 óra alatt megismerhetjük őt és a családját, íme egy jómódú sikeres ember, egy okos és még mindig szép feleséggel, és két tehetséges gyerekkel. A kezdeti "minden felett állok" érzés a könyv végére "én is sebezhető vagyok"-ra módosul. A könyv eredetileg 2005-ben jelent meg, amikor a terrorveszély még mást jelentett az embereknek. Érdekes olvasni Henry és a lánya vitáját arról, hogy létszükséges-e az iraki háború vagy nem, hiszen a regény 2003. február 15-én játszódik, Londonban. Ma már tudjuk, hogy melyik félnek volt igaza.

Nekem nagyon tetszett, pedig megijedtem az első oldalaknál, hogyan fogom elolvasni ezt a gondolatfolyamot????!!! De ahogy haladtam tovább az olvasással megszoktam azt, hogy a külvilágról csak egy másik ember érzésein/gondolatain át kapok információt. 10 pontot kap tőlem a regény.

2 megjegyzés :

Heloise írta...

Ó, nagyon felkeltetted a kíváncsiságom! :-) Én mióta olvastam az írótól a Vágy és vezeklést, azóta elhatároztam, hogy még fogok olvasni tőle más könyveket is - s hogy ez az elhatározásom igenis jó döntés volt, azt A képzelgő című írása is megerősítette, az is teljesen levett a lábamról :-)

amilgade írta...

Én még nem olvastam mást az írótól, de már ott figyel a polcomon a Vágy és vezeklés! ;-)