Susan Minot: Este

4 megjegyzés

Ann Lord haldoklik, és hagymázos tudatában keverednek az emlékek a jelennel. Életének egy meghatározó pillanatát éli át újra, amikor egy esküvőn megismerkedik egy jóképű férfival és halálosan beleszeret. 3 napig tart a felemelő érzés, mert utána soha többé nem látják egymást.

Susan Minot megmutatta hogy mit tud!!! Ha az olvasó néhány oldal után megszokta a cselekmény ugrásait, akkor egy gyönyörű történet bontakozik ki előttünk. Ann Lord egész életébe bepillantást nyerhetünk, miközben a családját és a barátait is megismerhetjük.
A gondolatjel nélküli párbeszédek jelzik az olvasónak, hogy egy "más" tudattal találkozunk, egybefolyik a jelen és a múlt, néha oldalakkal később jövünk rá egy-egy mondatfoszlány értelmének. De ez nem nehezíti meg az olvasást.

Ahogy Ann Lord állapota rosszabbodik úgy megyünk a történettel együtt a végkifejlet felé. Talán bennem van a hiba, de én még olyan nagy szerelmet nem éltem át, mint a főhős, de ez nem számít, mert jó olvasni róla, még akkor is ha csóválom közben a fejem.
Maga a betegség, haldoklás - bár központi téma - úgy van jelen a történetben, hogy nem szorong tőle az olvasó, hanem (bocsánat a kifejezésért) érdeklődve olvassa. Én is elmerengtem azon, hogy ha ilyen állapotba kerülnek, vajon hogy élném meg? Miről gondolkoznék? Én is emlékeznék? Vagy beleőrülnék abba a tudatba, hogy meghalok??? Ann Lord odamenekül a fájdalom elől, ahol a legboldogabb volt. Amit mélyen elrejtett a szívében, és senki nem tudott róla, még a gyerekei sem.

Maga a halál közelsége miatt felkavaró a regény. Olvasás közben sokszor éreztem a betegség, a halál szagát. Ezektől eltekintve Susan Minot nagyon jó könyvet írt, amiből film is készült (még nem láttam). A tízből tíz pont, érdemes elolvasni.

4 megjegyzés :

Üstökös írta...

Szia!

Tetszik a blogod! Egy linkcserében benne vagy?

amilgade írta...

Természetesen! ;-)

Üstökös írta...

Okés, én már kiraktalak! :)

amilgade írta...

Bent vagy a listában!