Lisa See: Sanghaji lányok

Ismét egy Lisa See könyvet vehettem a kezembe. Le kell szögeznem, hogy én elfogult vagyok az írónővel!!! Egyszerűen szeretem olvasni a regényeit, azt ahogy elém tárja a kínai kultúrát, megismerteti velünk a "sárga" emberek mindennapjait.

Sanghajban él egy testvérpár, Pearl (aki elmeséli a történetet) és May. Aránylag gazdagságban élnek, mígnem apjuk elveszíti a vagyonát, és kénytelenek férjhez menni Amerikában élő kínai férfiakhoz. De mielőtt a férjeik után mennének Amerikába, Sanghajt lebombázzák a Japának, és a lányoknak az anyukkal együtt menekülniük kell. Csak nehezen, és megtörten tudnak Los Angelesbe érkezni, de ott sem lesz könnyebb az életük. Csalódás, kemény munka vár rájuk...

Lisa See mesterien tudja leírni/elmesélni a női szenvedést. Hiszen a lányok szenvedése a kényszer házassággal kezdődik. El sem tudom képzelni milyen érzés, amikor bemászol egy számodra teljesen ismeretlen férfi ágyába, kiszolgálod, és még tisztelned is kell!!! Pearl az idősebb testvér, aki megpróbálja védeni a húgát, akinek egyszerű álmai vannak, hozzámenni a szeretet férfihoz, családot alapítani. Ebbe szól bele az apja, illetve a háború. May igazi lázadó típus, a belevaló vagány, de valójában lelki szegénységben él, kicsinyes vágyai hajtják előre. Egy háború szörnyű, de egy nőnek a legrosszabb. Mert a gyerekeknek is van esélyük megúszni az erőszakot, de egy nő védtelen, és a barbár/ösztönös/állati világból hozott brutalitásnak az áldozata a nő, még a mai napig is. Nagymamám sokat mesélt az orosz katonákról, arról hogy kellett a nővéreit bújtatni, hogy állt ki dédapám a lányokért, vállalva a főbelövést is. Azt hiszem See nem tudta volna jobban ábrázolni az anyai szeretet, mint ahogy tette.

Persze a megpróbáltatások Amerikában is folytatódnak. A faji előítélet olyan nagy, hogy az állatszámba nézett színeseknek esélyük sincs normális életet élni. Tetszik, ahogy az írónő bemutatja, milyen nehéz lehetett az akkori (talán a mostaniaknak is) kínaiknak megőrizni a kultúrájukat. Ők maguk sem tudták, hogy mit csináljanak, teljesen amerikanizálódjanak, vagy megőrizzék a hagyományokat, felvállalva ezzel a még nagyobb ellenszenvet.

Pearl és May életét kísérhetjük végig a regény folyamán, ahol a befejezés nem happiend, nyitott marad, csak gondolhatjuk, hogy a végén minden jóra fordul. Én 10 pontot adok a regénynek!

Megjegyzések

Ani üzenete…
Ajaj, hogy lehetek rendszeres olvasód???
amilgade üzenete…
Kérésed parancs!! ;-)
Heloise üzenete…
Szia!
Egy kis OFF: majd nézz be hozzám, egy kis díjacska vár Téged (kicsit görgesd lejjebb a bejegyzéseimet, mert azóta már volt könyves bejegyzésem is) :-)
Nem muszáj ám kitenni, csak gondoltam szólok Neked :-)
Csenga üzenete…
Na akkor ezt meg kell venni...pedig még az Arany hegyen is a polcon van-igaz eddig azért hanyagoltam,mert sokan gyengének titulálták.
amilgade üzenete…
Csenga: Az Aranyhegyen-től szerintem jobb. feltétlenül szered meg ;-)
amilgade üzenete…
Heloise: Köszönöm szépen
Csenga üzenete…
Igyekszem :-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések