Philippa Gregory: A királynő bolondja
Hannah Verde egy zsidó lány, aki édesapjával menekülni kényszerül Spanyolországból az inkvizíció elől. Édesanyját a szeme előtt égették meg, és azóta Hannah attól retteg, hogy kiderül a valódi vallási hovatartozása. A lánynak van egy különleges képessége, a látás, azaz előre meglát különböző dolgokat. Ennek a képességnek köszönhetően Robert Dudley udvari bolondnak protezsálja be VI. Edward (VIII. Henrik fia) udvarába, ahol valójában kémkednie kell a Dudley háznak. Az élete egy csapára megváltozik, a politika útvesztőjében találja magát, és nagyobb veszélyben van, mint ezelőtt volt.
A regény elején azonnal a szívembe zártam Hannah Verde alakját, a szinte még gyerek lányt, aki örökös rettegésben él. Aki teljesen belehabarodik az ifjú Robert Dudley-ba, akiért bármit képes megcsinálni. A kezdeti szimpátia lassan elfogyott, amikor azt láttam, hogy Hannah-nak igazából nincs lelkiismeretfurdalása, és valójában fogalma sincs arról, hogy mi az a szeretet. Még az ifjú VI. Edward halála előtt Mária hercegnőhöz kerül, hogy figyelemmel kísérhesse a politikai ügyeit. Megismervén Máriát, Hannah tisztelni és szeretni kezdi VIII. Henrik gyalázatosan meghurcolt lányát. Mégis elárulja!!!!
Bár megbocsátanám a kezdeti árulását (fiatal lány, Máriát alig ismeri, szerelmes Dudley-ba, szörnyen bánja tettét), mégis amikor Mária már királynő, és Hannah a királynő bizalmasa, és őszintén szereti a királynőjét, akkor is háttérben Erzsébetnek, illetve Robert Dudley-nak dolgozik.
Innentől kezdve nekem kínszenvedés volt olvasni a regényt. Nem értettem, hogy az írónő hogy akar így szeretet kicsalni az olvasóktól a főhőse iránt. Mert Hannah valójában egy igazi áruló. Csak egy gazdája van, Robert Dudley, aki úgy mozgatja, mint egy bábot. A többi csak színjáték. Mert hogy lehetne Máriát és Erzsébetet ugyanannyira szeretni??? Hisz tűz és víz a két nő, tisztelni lehet őket, de hűségesnek lenni csak az egyiknek. Még akkor is megérteném Hannah-t, ha akkor árulná el a királynéját, amikor Angliában is felgyúlnak az inkvizíciós lángok. De nem. Még a kezdett kezdetén, amikor Mária szép, erős, okos, tiszta királynő volt, akkor hagyta cserben.
Philippa Gregory-től nekem csak A másik Boleyn-lány tetszett, és elkövettem azt a hibát, hogy megvettem a Boleyn örökséget is tőle, ami már közel sincs olyan jó, mint az előbb említett regénye. Szerencsére A királynő bolondját csak kölcsönkértem a barátnőmtől. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy így - mivel egy vasamba sem került - nehezen, de olvasható. Jobban szerettem volna, ha Mária hercegnő lenne a könyv főszereplője. Olyan ellentmondásos személy, számomra. Bár mit várjon az ember egy olyan nőtől, akit annyira megnyomorított a sors, pardon a saját apja. Ezért a Mária szálért olvastam tovább a regényt, mert Hannah-val ellentétben, én nem hagytam cserben a királynőmet! ;-)
A regény elején azonnal a szívembe zártam Hannah Verde alakját, a szinte még gyerek lányt, aki örökös rettegésben él. Aki teljesen belehabarodik az ifjú Robert Dudley-ba, akiért bármit képes megcsinálni. A kezdeti szimpátia lassan elfogyott, amikor azt láttam, hogy Hannah-nak igazából nincs lelkiismeretfurdalása, és valójában fogalma sincs arról, hogy mi az a szeretet. Még az ifjú VI. Edward halála előtt Mária hercegnőhöz kerül, hogy figyelemmel kísérhesse a politikai ügyeit. Megismervén Máriát, Hannah tisztelni és szeretni kezdi VIII. Henrik gyalázatosan meghurcolt lányát. Mégis elárulja!!!!
Bár megbocsátanám a kezdeti árulását (fiatal lány, Máriát alig ismeri, szerelmes Dudley-ba, szörnyen bánja tettét), mégis amikor Mária már királynő, és Hannah a királynő bizalmasa, és őszintén szereti a királynőjét, akkor is háttérben Erzsébetnek, illetve Robert Dudley-nak dolgozik.
Innentől kezdve nekem kínszenvedés volt olvasni a regényt. Nem értettem, hogy az írónő hogy akar így szeretet kicsalni az olvasóktól a főhőse iránt. Mert Hannah valójában egy igazi áruló. Csak egy gazdája van, Robert Dudley, aki úgy mozgatja, mint egy bábot. A többi csak színjáték. Mert hogy lehetne Máriát és Erzsébetet ugyanannyira szeretni??? Hisz tűz és víz a két nő, tisztelni lehet őket, de hűségesnek lenni csak az egyiknek. Még akkor is megérteném Hannah-t, ha akkor árulná el a királynéját, amikor Angliában is felgyúlnak az inkvizíciós lángok. De nem. Még a kezdett kezdetén, amikor Mária szép, erős, okos, tiszta királynő volt, akkor hagyta cserben.
Philippa Gregory-től nekem csak A másik Boleyn-lány tetszett, és elkövettem azt a hibát, hogy megvettem a Boleyn örökséget is tőle, ami már közel sincs olyan jó, mint az előbb említett regénye. Szerencsére A királynő bolondját csak kölcsönkértem a barátnőmtől. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy így - mivel egy vasamba sem került - nehezen, de olvasható. Jobban szerettem volna, ha Mária hercegnő lenne a könyv főszereplője. Olyan ellentmondásos személy, számomra. Bár mit várjon az ember egy olyan nőtől, akit annyira megnyomorított a sors, pardon a saját apja. Ezért a Mária szálért olvastam tovább a regényt, mert Hannah-val ellentétben, én nem hagytam cserben a királynőmet! ;-)
Megjegyzések
A szűz királynő szeretőjébe már bele sem kezdtem, mert a barátnőm csak rosszakat mondott róla, és a kedvem is elment A királynő bolondja miatt.