Syrie James: Charlotte Bronte titkos naplója

Vajon milyen titkot rejt Charlotte Bronte a magánéletében? Vajon Syrie James milyen pluszt tud hozzáadni a Bronte nővérek életéhez?

Bevallom sokat gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e ezt a regényt, mert hiába tetszett a Jane Austen naplója, mégis valamiféle ürességet hagyott az olvasás után a lelkemben. Talán többre vágytam.

Amikor kivettem a csomagból a könyvet az első benyomásom a kissé olcsó és csúnya külseje és belseje után, hogy na ne, már megint bevásároltam. De amikor elkezdtem olvasni megváltozott minden.

11 éves lehettem, amikor odaálltam nagymamám elé, hogy mondja már el, mitől olyan nagyszerű a Jane Eyre Charlotte Bronte-től, hogy amióta az eszemet tudom minden évben többször is elolvassa. Nagyi csak a kezembe nyomta a kopott, tépett, olcsó kiadású könyvet, hogy olvassam el. Elolvastam, és 11 éves koromtól Charlotte Bronte rajongója vagyok. Persze a Jane Eyre után a többi Bronte nővérektől is szerettem volna olvasni. Az Üvöltő szelekkel folytattam az ismerkedést. Habár akkor nem tudtam felfogni azokat a mély érzelmeket, mégis az is nagyon tetszett. Egyszóval a Bronte nővérek a könyvespolcomra "kerültek", de a legnagyobb kedvenc mégis a Jane Eyre maradt.

Mit tudtam Charlotte Bronte-ról? Azt amit gondolom mindenki. Egy lelkész vénlánya, aki korán meghalt.

Syrie James már első soroktól kezdve magához láncolja az olvasót. Bár a Bronte nővérek egy kis észak-yorkshire-i falucskában éltek, és valószínűleg soha nem volt igazán "izgalmas" életük, ezt egyáltalán nem vettem észre. Nem unalmas a regény, pedig jó néhány évet felölel az egyhangú vidékies életből. Ott voltam a nővérekkel együtt sétálva a lápon, vagy amikor írták a regényeiket. Végig magam mellett éreztem őket szinte hús-vér valójukban.

Ahogy fogytak a fejezetek, úgy éreztem egyre rosszabbul magam, mivel a napló végét mindenki ismeri, és én nem akartam ezt a véget, nem akartam, hogy vége legyen a regénynek. Ezért tetszik az a befejezés amit Syrie James alkalmaz. Az utolsó lapokon Charlotte boldogabb mint egész életében, és a rövid, mindössze 3 oldalas utószó lezárja, elvarrja a szálakat. Nincs agyon magyarázva a szomorú halál. Szűkszavúan emlékezik meg a szereplőkről, de szerintem pont ennyi kell.

Még most is - több nap után - a fejemben kavarognak a regény kivetített képei. Ahogy a konyhámba fordulok, látom Charlotte konyháját, érzem az illatokat. A hegyi táj helyett, a dimbes-dombos zöld yorkshire-i tájat látom. És bár tél van, én a tavaszban vagyok a 3 nővérrel.