Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

Nincsenek megjegyzések

"Stephanie Calman megszegett minden szabályt, mindent "rosszul" csinált, és szembeszállt az összes széles körben elfogadott bölcsességgel és szakmai tanáccsal.
Az Egy rossz anya vallomásai botrányos, vicces és mélységesen őszinte regény egy valódi anya tollából, aki nem nevel tökéletes gyereket, de ír az álmatlan éjszakákról, a szexmentességről, a ruhatára lerongyolódásáról, és mindezek gyümölcséről, a hálátlan kamaszokról."

Mélységesen őszinte való igaz, néha nagyon is (most megszólalt a prüdéria bennem), de nagyon szórakoztató, és igaz. Egy 3 éves kislány anyukájaként én is átéltem néhány dolgot, ami most visszaköszönt a könyvben, és megnyugtatott, hogy nem bénáztam el a nevelést. Ha nem is mindenben értek egyet az írónővel, de azzal biztosan igen, hogy vannak olyan nők (szerintem a legtöbbjük), akik nem mondják el az igazat a gyereknevelésről, és megszépítik a dolgokat. Csak ki kell menni a játszótérre, és biztos találkozunk egy igazi "Istennővel", aki maga a megtestesült szuperanyu, és a többi anya áhítattal hallgatja az okos mondásait. Emlékszem egy boltban találkoztam az egyik ilyen Istennővel, két leánygyermekével vásárolt (volna), de nem sikerült, mert a nagyobbik gyerek a szokásos kisgyerek viselkedést produkálta a boltban. Szuperanyu nevelt (volna), de a "jólnevelt" leányzó rá se hederített, én meg vigyorogtam (most is vigyorgok) a háta mögött. Arról is jól "beszél" Calman, hogy mennyire aggódunk, és milyen lelkiismeret furdalásunk van, ha sikerül elmennünk szórakozni.

Persze meg kell jegyeznem, hogy egy átlag magyar család nem tud mindennap "bébisintért" fogadni, illetve elit oviba járatni csemetéit, ergo még fáradtabb, fásultabb az ember. Az a kisördög folyamatosan ott motoszkált hátul az agyamban, hogy pontosan az előbb említett dolgokért neki nem is lehet olyan nehéz, vagy igen?!!!

Nincsenek megjegyzések :