Stieg Larsson: A tetovált lány

3 megjegyzés

Vallomás tartozom! Ezidáig nem olvastam nagyon sok krimit. Persze Agatha Christie, Edgar Vallace könyveiből valamennyit igen, és persze Steven Saylor Gordianus nyomozójának a könyveit is olvastam. Bár az utóbbit én nem kriminek tituláltam, hanem történelmi regénynek. Ebből is látszik, hogy semmi összehasonlítási alapom nincs.

Be kell vallanom, hogy 2 nap alatt elolvastam a könyvet (ezt egy majd 3 éves gyerek, és munka mellett sikerült). Imádtam, - ahogy a krimikben lenni szokott - ahogy a főszereplő elindul egy szálon, és lassan felgöngyölíti az ügyet. Azt kell mondanom, hogy elég későn kezd az ember gyanítani valamit, szerencsére, így a regény végéig izgulhatunk. Külön plusz pont az írónak, hogy az eredeti cselekményhez/bűntényhez hozzákapcsolódik egy másik titok, mégpedig a Tetovált lány titka, amit nem is fedett fel a szerző.
Engem meglepett a fejezetek előtt olvasható kis információk, svédországi statisztikai adatok a nőket ért bántalmazásról. Valahogy nem gondoltam volna, hogy a "fejlett Északon" ilyen számban fordulnak elő az erőszakos cselekmények nőkkel szemben.

Nem akarom lelőni a poént, így csak annyit írok a történetről amennyit a könyv borítójáról is kiolvashatunk. Adott egy újságíró, akit felkér egy öreg iparmágnás egy rég elfelejtett rejtély megoldására. És a történet elkezdődik...


3 megjegyzés :

ferencke írta...

Én csak most olvastam. Azt hittem igényesebb írás. De végül is vér és szex, kínzás és perverzió, nyakonöntve egy kis gazdasági bűncselekménynel, zsarolással, sikkasztással...

Tamás Gábor írta...

Igazi klasszikus lett ez a sorozat! Ezek többek, mint egyszerű krimik. Korrajz, társadalomkritika, pszichológia, lelki dolgok, és igen vér, kábszer, sikkasztás, nyomozással. Nem akármi, tényleg jó.

amilgade írta...

Tamás Gábor: Engem megdöbbentett a regény naturalisztikussága. De ettől olyan jó.