Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
Nem sokat találkozik az ember a cigány holokauszttal, valahogy mindig kimarad az emlékezésből, és fájóan kevés könyv foglalkozik ezzel a szörnyűséggel.
Majgull Axelsson ebben a történetben a cigányok szenvedéséről ír, arról, hogy miként bántak velük még a táborokon belül is.
A 85 éves Miriam a születésnapjára készül, amikor a családja körében hirtelen kijelenti, hogy Ő nem Miriam. Ezt a kijelentést a családja nem is érti, és csak öregkori zavarnak tekinti. De Miriamban valami elszakad, és az elfojtott érzelmek, emlékek feltörnek, képtelen arra hogy magában tartsa.
Így olvasóként mi is Miriam titkokkal és fájdalommal terhes visszaemlékezésébe csöppenünk, amiben megismerhetjük Malikát, a gyermek cigány lányt, aki az öccsével és az unokanővérével a náci Németországban élt. Egy napon erőszakkal elveszik a gyerekeket a családoktól, és az átnevelés miatt kolostorba kerülnek, ahol viszonylag normálisan tudtak élni. Megtanulnak írni, olvasni, de hamarosan változik a politikai állásfoglalás a félcigányokról, és Malikáék Auschwitzban találják magukat. Innét kezdődik a tömény borzalom, hiszen a cigányok a táborokban is cigányok maradnak, akiktől még a tábor őrzői tartanak, és a tábor többi lakói is lenézik, bántják, kiszorítják őket. Így lehetséges az is, hogy egyetlen éjszaka alatt kiirtják a németek a cigányokat. Persze ott volt Mengele is, aki látszólagos udvarias, gyermekszerető viselkedésével (cukorka osztogatása a tábori gyerekeknek) kiválasztotta Malika öccsét is a kísérleti programjába, így a szemünk előtt sorvad/rohad el a kisfiú.
Így nem meglepő hogy Malika Ravensbrück-i átszállításakor él azzal a lehetőséggel, hogy egy halott zsidó lány ruhájába bújva zsidónak vallja magát, és Miriam Goldbergé váljon. Hamar rájön arra, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidónak kell álcáznia magát, és ezen akkor sem változtat, amikor a háborúnak vége lett, és az új élet reményében Svédországban költözik.
Egy szégyenteljes tükörképet tart elénk az írónő a faji diszkriminációról, a majdnem tökéletes Svédországról és a benne élő emberekről. De ez nemcsak a svédekre igaz, hanem az egész világra, ránk is. Eszembe jutott egy kísérlet amit óvodás korú gyermekekkel készítettek, egy csoportképet mutattak nekik, amin különböző "színű" gyerekek voltak, és ki kellett választaniuk azokat, akik kitűnnek valamivel. A gyerekek a szemüveges képeket emelték ki, észre sem vették a "színeket". Óvodásként még nem vagyunk fajgyűlölők, aztán valahogy átalakulunk...
A könyv fordításával sajnos néha vannak problémák, de ezen túl lehet lépni, így is meg lehet érteni, igaz vannak szituációk, amikor az olvasó magában felkiált, hogy akkor most mi van??
Érdemes, és el is kell olvasni ezt a könyvet!
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 424 oldal
Fordította: Rácz Judit
A 85 éves Miriam a születésnapjára készül, amikor a családja körében hirtelen kijelenti, hogy Ő nem Miriam. Ezt a kijelentést a családja nem is érti, és csak öregkori zavarnak tekinti. De Miriamban valami elszakad, és az elfojtott érzelmek, emlékek feltörnek, képtelen arra hogy magában tartsa.
Így olvasóként mi is Miriam titkokkal és fájdalommal terhes visszaemlékezésébe csöppenünk, amiben megismerhetjük Malikát, a gyermek cigány lányt, aki az öccsével és az unokanővérével a náci Németországban élt. Egy napon erőszakkal elveszik a gyerekeket a családoktól, és az átnevelés miatt kolostorba kerülnek, ahol viszonylag normálisan tudtak élni. Megtanulnak írni, olvasni, de hamarosan változik a politikai állásfoglalás a félcigányokról, és Malikáék Auschwitzban találják magukat. Innét kezdődik a tömény borzalom, hiszen a cigányok a táborokban is cigányok maradnak, akiktől még a tábor őrzői tartanak, és a tábor többi lakói is lenézik, bántják, kiszorítják őket. Így lehetséges az is, hogy egyetlen éjszaka alatt kiirtják a németek a cigányokat. Persze ott volt Mengele is, aki látszólagos udvarias, gyermekszerető viselkedésével (cukorka osztogatása a tábori gyerekeknek) kiválasztotta Malika öccsét is a kísérleti programjába, így a szemünk előtt sorvad/rohad el a kisfiú.
Így nem meglepő hogy Malika Ravensbrück-i átszállításakor él azzal a lehetőséggel, hogy egy halott zsidó lány ruhájába bújva zsidónak vallja magát, és Miriam Goldbergé váljon. Hamar rájön arra, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidónak kell álcáznia magát, és ezen akkor sem változtat, amikor a háborúnak vége lett, és az új élet reményében Svédországban költözik.
Egy szégyenteljes tükörképet tart elénk az írónő a faji diszkriminációról, a majdnem tökéletes Svédországról és a benne élő emberekről. De ez nemcsak a svédekre igaz, hanem az egész világra, ránk is. Eszembe jutott egy kísérlet amit óvodás korú gyermekekkel készítettek, egy csoportképet mutattak nekik, amin különböző "színű" gyerekek voltak, és ki kellett választaniuk azokat, akik kitűnnek valamivel. A gyerekek a szemüveges képeket emelték ki, észre sem vették a "színeket". Óvodásként még nem vagyunk fajgyűlölők, aztán valahogy átalakulunk...
A könyv fordításával sajnos néha vannak problémák, de ezen túl lehet lépni, így is meg lehet érteni, igaz vannak szituációk, amikor az olvasó magában felkiált, hogy akkor most mi van??
Érdemes, és el is kell olvasni ezt a könyvet!
9/10
Kiadó: AthenaeumKiadás éve: 2018
Terjedelem: 424 oldal
Fordította: Rácz Judit
Megjegyzések