Trux Béla: Akkon ostroma (Akkon II.)

Elkötelezett híve lettem Trux Bélának már A templomos lovag elolvasása után. Alig vártam, hogy a következő rész is megjelenjen, mert Akkon és Tristan sorsa nagyon érdekelt. 

Akkon ostroma ott folytatódik ahol az előző kötet véget ért. Kaláun szultán meghalt, fia átveszi hatalmát, és bosszúszomjasan a betolakodó nyugati hitetlenek ellen fordul. Akkon nagyobb bajban van mint valaha. 

Tristan bár felépült a sérüléseiből, de lelki problémái nem hagyják nyugodni. Lassan már saját árnyékává válik, amikor a nagymester kiemeli a névtelen lovagok tömegéből, és az ifjú előtt valami más, valami különleges bontakozik ki. Az akkoni hétköznapoknak hamar vége lesz, az ellenség a kapuknál van. A lovagrendek és a városban élő emberek mindent megtesznek, hogy megmentsék szeretett városukat.

Az írótól már megszokhattuk, hogy nagyon alaposan és részletesen dolgozza ki karaktereit, és a cselekményt. Itt kérem szépen minden megkomponált, még a legutolsó kardcsapás is. Az olvasó lelki szemei előtt a kardpárbajok valóságosnak hatnak, érezzük a vér ízét, halljuk a fém hangját, és az izmaink önkéntelenül megmozdulnak egy-egy csapás alatt. Az orrunkban érezzük a város szagát, együtt lépkedünk a lakóival. Kevés olyan könyvet olvastam, amelyikben ennyire részletgazdagon jelennek meg a történések. Több mint 800 oldalas a könyv, de számomra nem tűnt hosszúnak, igaz magamat elvetemült történelmi regény szeretőnek tartom. 

Mivel megtörtént eseményről van szó, így Trux Bélának nem sok lehetősége volt, hogy a saját ízlése szerint átalakítsa a történetet. Olvasás közben olyan erős indulatok munkáltak bennem látva az emberek gyarlóságát, hogy még most is csak nehezen tudom leírni a sorokat. Mélyen felkavart tehetetlenségem a megtörtént felett, és ez jobban fájt mint bármikor!! Óh, ha lenne időgép!!! Azt hiszem a saját két kezemmel ráznám meg a városi nagygyűlésen a résztvevőket. A gondolkodás mint képesség nem szabaddá tette az embert, hanem a hatalmi éhségünknek feláldozva, raboskodunk saját kicsinyességünkben.

Trebuchet (forrás: http://gameswalls.com/knights-of-honor/trebuchet/1024x768)

Az író odafigyelt arra, hogy a városban lakók közül minden társadalmi csoport szerepeljen a lapokon. Hiszen Akkon védői nemcsak a lovagrendek voltak, hanem az egyszerű emberek/városlakók is. A cél adott volt, megvédeni a várost! Szerencsére a laikus olvasó is el tud navigálni a középkori fegyverek, ostromgépek között, ez persze csak az írónak köszönhető, aki pontosan leírja ezeket az eszközöket. Sőt! Trux Béla az egyik legnagyobb közösségi oldalon a rajongóinak fontos, és hasznos információkat oszt meg a könyvvel kapcsolatban.

Bár a történetben nemcsak szerethető karakterek jelennek meg, de a csata mindenkit megváltoztat. A rosszból lehet jó, és a jó is őrjöngő fenevaddá változhat, ha látja mi történik családjával vagy a szomszédjával. Ami még nekem nagyon tetszett, hogy az író a ellenségnek is megadja a kellő tiszteletet. Az arabok szemszögéből is látjuk a kialakult helyzetet, megismerjük indítékaikat.

Meg kell még említenem a misztikumon is, ami a Templomos Lovagrend körül megjelenik. Bevallom csak kapkodtam a fejem miközben ezeket olvastam a könyvben, talán Tristan érezhette ugyanígy magát. A Templomosok zárt, titkos világáról egy kicsit fellebben a fátyol, az olvasó pedig nem panaszkodhat, hiszen az élethű csaták mellett, a titokzatosság, az emberi szeretet is képviseli magát. 

Nekem csak egy valami nem tetszett. A könyv végén megjelenik egy személy, akit én soha nem szerettem, és úgy éreztem, hogy nem illik bele a cselekménybe. Kilóg, bár megértem, hogy miért tette/hozta vissza az író.

Engedtessék meg nekem az, hogy büszke legyek arra, hogy az egyre jobban fogyó városunknak ilyen nagyszerű írója született. Mert A templomos lovag, illetve az Akkon ostroma tényleg színvonalas történelmi regények. Bízom benne, hogy Trux Béla termékeny író lesz, és még sok könyvvel fogja a rajongókat megörvendeztetni. 

8/10

Kiadó: Aba

Kiadás éve: 2012

Terjedelem: 816 oldal