Melania G. Mazzucco: Vita

Az Ígéret Földje! Annyit hallottam már ezt a szót, ami Amerikát jelenti. Mennyi de mennyi millió ember kelt át az óceánon, hogy megcsinálja a szerencséjét azon az idegen földrészen. Még manapság is sokan ott keresik az ígéreteket. Ahogy az írónő nagyapja, Diamante is 12 évesen a Republic nevű hajón utazik el a távoli országba a 9 éves kislánnyal, Vitával 1903-ban. Diamante idősebb testvérei otthon, Tofuban éhen haltak. Apját nem engedték be az Államokba, ezért az életben maradt legnagyobb fiát küldte el az Ígéret Földjére, hogy pénzt szerezzen, és tartsa el a családját. Nem beszélnek angolul, New Yorkban Vita apja várja őket, aki már több éve él Amerikában, és a módosabb olaszok közé tartozik, mivel egy kis zöldséges boltja van, ráadásul a lakásán még tömegszállást is üzemeltet. A két gyerek először az Ellis Islandon működő bevándorlási hivatal dolgozói előtt áll, ahol megalázó eljárás után nagy nehezen tényleg Amerika földjére teszik a lábukat.

Valójában mi várta ezeket az embereket? Legtöbbjüknek még szakmája sem volt, igazából csak kétkezi munkát tudtak végezni. Nyelvet nem beszéltek. Amerika pedig nem volt felkészülve arra a nagy bevándorlási hullámra, ami az 1900-as évek elejét jellemezte. A hajók naponta több ezer szegény embert tettek a partra, kiszolgáltatva őket a zsebmetszőknek, és a modern rabszolgatartóknak.

Ellis Island

Ahogy a két gyerek mászkál  New York utcáin, úgy tárul szemünk elé az izgalmas, poros, szürke város. Ahol szinte állandó a fejlődés, ahol nagyon gazdagok és szegények élnek. És az olaszok szegények. Nyomorúságos kis ablaktalan lakásokban húzzák meg magukat, ahol koszosság és hideg van. Az emberek ágyrajárók, és szakadt rongyaikkal takaróznak.
Az amerikai munkáltatók maximálisan kizsákmányolják a bevándorlókat, kihasználva azt, hogy mindent elvállalnak a kevéske pénz miatt. Az Ígéret Földje hamar a Csalódás Földjévé válik.
Diamante is megtapasztalja, hogy felemelkedni ebből a posványból tanulás nélkül szinte lehetetlen. Azért marad talpon, mert olyan kötelék alakul ki Vita és Ő közötte, ami elszakíthatatlan, egymás nélkül nem tudnak élni.

Nemhiába Vita a könyv címe. Egyrészt a Vita jelentése, élet, másrészt Vita központi figura, aki körül forog minden, aki titokzatos, misztikus alakjával kitörölhetetlenül beleivódik a hozzá közel álló emberekbe. Tagadhatatlanul az olvasó lelkébe is. De az én szívembe még egy mellékszereplő is belopta magát, a maga szomorú, tragikus életével. Ő Lena, a cserkesz lány, akinek szívfájdító története végigkísért, és szerettem volna többet megtudni róla.
Az írónő mesterien bánik a mellékszereplőkkel, akiknek az alakjuk tökéletesen kidolgozott, igaz ebben a családregényben a szereplők igaziak, hús vér emberek voltak.

Miközben a nyomorúságos olasz bevándorlók élete megjelenik előttünk az amerikaiak szemellenzős politikájával egyetemben, a regény főszálaként a két fiatal (Vita és Diamante) szerelme bontakozik ki. Egy olyan perzselő szerelem, amit kevés ember él át. Ami fogódzkodót ad a kegyetlen valóságban, amitől szárnyakat kap az ember, majd megperzselve földre hull.

Ebben a családregényben három generációval találkozhatunk, három idősíkkal egyetemben, amiket az írónő nem lineárisan használ. Néha, néha az olvasó egy kicsit összezavarodott az idősíkok ugrálásával, de talán így még jobban élvezhető a könyv. Tetszett, ahogy megismerhettem az 1900-as évek elejét Vita és Dimanate által, majd a 40-50-es éveket a gyerekeik szemével, és végül maga a jelenkort amiben az írónő kutatása tárul elénk. Nem tudok negatívumokat írni, talán annyit megjegyezhetek, hogy a könyvben szereplő képek nem abban a fejezetben találhatók, ahol szó van róluk, így vissza kell lapozni olvasás közben.
A borító stílusosan a múlt század eleji bevándorlók alakjait mutatja, amitől egyszerű, de tetszetős lett a könyv.

Ez a regény nem engedi el egykönnyen az embert, mert talán nekünk magyaroknak van a családi legendáriumunkban szintén ilyen nagy utazó, aki megjárta a tengertúlt, és talán pont abból a pénzből vette a családi birtokot, amit ott keresett meg nagy nehézséggel. Melania G. Mazzucco méltó emléket állított az Amerikában élt összes, nemcsak olasz bevándorló emlékének.

10/10