Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Hú, furcsa ez a könyv, az elején teljesen másra számítottam, a végére pedig kibontakozott a teljes bizarr valójában.

Itt kérem szépen a nők nem születnek, hanem létrehozzák őket. Ők az évák, akiknek a száma mindig háromszorosa az Örökösökének. Hogy mi tőrtént a mi ismert vilángukkal? Azt nem tudtam meg, de azt igen, hogy annyira fiút akart mindenki, hogy a lány magzatok az évek során még az anyaméhben meghalltak, így kénytelenek voltak valamilyen más megoldást találni. A megoldás az évák, akik genetikailag módosított lányok, akik vagy feleségek, vagy ágyasok, vagy szűznővérek lesznek a 17. születésnapjukon. Ez a Ceremónia, ahol a lányok megtudják, hogy melyik kaszthoz fognak tartozni. Persze mindenki arról álmodozik, hogy Ő feleség lesz, és ha nagyon szépek és engedelmesek lesznek, akkor a ranglista elején állóknak talán esélyük is lesz rá.

A főszereplő freida (igen kisbetűvel, mert valójában számokkal hivatkoznak rájuk) kevés önbecsüléssel rendelkező éva, akinek az utolsó éve rémálommá válik. A No.1 számú (a ranglista száma) barátnője isabel levegőnek nézi, és freida nem találja helyét az utolsó évfolyamon. Ami akár lehetne egy középiskola utolsó évfolyama is, hiszen a lányok ott is szétszedik egymást, ármánykodnak egymás ellen, de a hasonlóság ezzel ki is fújt. A szűznővérek árgus szemei alatt az éváknak tökéletesnek kell lenniük. Pontokat kapnak, rangsorba állítják őket, a tét pedig nagy, ki melyik kasztba fog kerülni a Ceremónia során. A tökéletesség elérése végett ezek a lányok sanyargatják magukat, és még egymással is életre-halálra megy a harc. A "tanév" végén megérkeznek az Örökösök is, akik szerencsések mert fiúk, és nem bezártan élnek egy tenyésztelepen, de biztos, hogy ezek a fiúk is boldogok? Egyáltalán lehet ebben a világban valaki boldog a pszichopatán kívül? Mivel férfiak így azzal a kiváltsággal is rendelkeznek többek közt, hogy maguk válaszhatják ki a feleségeiket. Az évák közt még nagyobb háború kezdődik.

Komolyan mondom, hogy először azt hittem valami gimis utolsó éves cicaharcos disztópiás regénnyel van dolgom. Néha már fájt a lányoknak az üresfejűsége, megjegyzem direkt hagyják őket üresfejűnek, még olvasni sem tudnak. Aztán ahogy egyre többet megtudtam a világról, úgy borzadtam el egyre jobban. Volt egy rész - az Örökösök megérkezése - amikor azt hittem, hogy na itt lesz rózsaszín csöpögös a regény, de szerencsére nem, mivel ez a történet nem egy hercegnős sztori, hanem egy brutálisan defektes világ. Nagy pont az írónőnek ezért. 

Sajnos az évák nagyon távol álltak tőlem a sok picsogásukkal egyetemben, de igyekeztem másként szemlélni őket, hogy én hogy viselkednék egy ilyen helyzetben. Szörnyű volt belegondolni, hogy valószínűleg én is ugyanilyen buta liba lennék, mint a könyvben szereplő lányok. Ezután már nem zavart az intrikájuk és üres beszélgetésik. 

Megdöbbentő volt olvasni, és bár nem tudom elképzelni az ilyen jövőt, de a nőkkel szembeni erőszak még most van, és sajnos lesz. Szóval jól felborzolta a "feminista" énem, de ez volt a cél, nem? 

8/10

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Kiadás éve: 2016

Terjedelem: 436 oldal

Fordította: Farkas Krisztina