Terri Fleming: Észérvek és érzelmek

Igazi Jane Austen rajongónak vallom magam, és elég gyakran szeretném az írónő főhőseinek az életét továbbkövetni. Ezt nemcsak én szeretném, hanem szinte az összes "fan", amit a kiadók illetve az írók ki is használnak. Jó néhány regény született már az austini hősekkel, amik hol sikeres adaptációk lettek, hol förmedvények. 

Erről a könyvről a Katherine's Bookstore-nál hallottam először. Többé kevésbé egyezik az ízlésünk,  ezért meg mertem venni. Nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet mind könyv és mind film formájában is. Bevallom az 1995-ös sorozat a szívem csücske, kívülről fújom minden sorát. ;-) Éppen ezért Mary története rögtön érdekelni kezdett.

"Mary Bennet nem álmodozik házasságról. Anyja legnagyobb rémületére, Mary nem kíván nővérei, Jane (most már Mrs. Bingley) és Lizzy (most már Mrs. Darcy) nyomdokaiba lépni. Mary és Kitty még a szülői ház biztonságában él, azonban őt – húgával ellentétben – egyáltalán nem érdeklik sem a férfiak, sem a divat, sem a hízelgés. Reményei egyszerűek; zongorázhasson, olvashasson, s ne kelljen hozzámennie az első férfihoz, akit az anyja kifog neki. Csakhogy Mrs. Bennetnek nem szokása, hogy a lányaira hallgasson. Mikor Meryton egyik legtehetősebb lakosa bejelenti, hogy a fia visszatér a városba, Mrs. Bennet azonnal elhatározza, hogy egyik lányának bizony megkondulnak majd azok az esküvői harangok. A társasági életbe csöppenve Mary rájön, hogy az ígéreteket megszeghetik, a pénz győzedelmeskedhet a szerelem felett, s hogy a boldogsághoz vezető út nem mindig a kötelesség. Ám mire ráébred, hogy talán rosszul látta a dolgokat, már lehet, hogy el is szalasztotta az esélyt arra, hogy olyan jövője legyen, amilyenről soha nem is álmodott."

Számomra Mary Bennet egy csúnyácska, tudálékos, fontoskodó leányzó, akire senki nem figyel igazán, aki tényleg szeretne kitűnni valamiben. Legalábbis a Büszkeség és balítéletben, illetve a sorozatban ilyennek ismertem meg. Marynek nincs szép arca, ezért az anyja észre sem veszi, ha mégis akkor csak szánakozni tud rajta, és igazából éles ésszel sem áldották meg, így az apjának sem jelent semmit. Ha belegondolok, akkor ennek a lánynak elég nehéz élete lehetett a családjában. Na mármost ebből a nem túl szép és nem túl okos leányzóból ugyan mi tud kihozni az írónő?

Már az elején le kell szögeznem, hogy ha a fentebb említett jellemzést nem tudja elfelejteni az olvasó, akkor lehet hogy nem fogja szeretni ez a regényt. Tudniillik ebben a történetben Mary bár csúnyácska maradt a maga módján, de észbeli képességei jóval többek mint a Büszkeség és balítéletben. Persze megmagyarázhatnám azzal, hogy évek teltek el a kettős esküvő után, ami alatt Mary tényleg fejleszteni tudja magát, de számomra ez nem volt hihető. Inkább üres lapként tekintettem a harmadik leányra, és nem foglalkoztam a régi benyomásokkal.

Könnyű volt ezt tennem, hiszen Terri Flemingnek tényleg sikerült egy igazi austini világot, miliőt létrehozni. A bájos történet szinte felfrissített, mosolyogtam az olvasása alatt. Jó volt elmerülnöm benne, hiszen nemcsak Maryvel, hanem Kittyvel, Mrs Darcyval és Mrs Bingleyvel is találkozhattam. Sőt néhány mondatban még a bolondos Lydiáról is hallhattam. Kell ennél több egy rajongónak?

Habár sejtései elég hamar lesznek az olvasónak a történet kimenetelével kapcsolatban, ez mégsem befolyásolja az olvasási élményt. Marynek sikerült felnőnie, megismernie magát. Nővérei segítségével egy magabiztosnak látszó, divatos nővé alakul, akinek határozott véleménye van az életéről. 

Teri Fleming biztosra ment, hiszen a történetvezetése annyira Jane Austen-os. Ha hibát kellene keresnem talán pont ezt hoznám fel. Ennyire nem kellett volna "másolni", de megbocsátom, mert a végeredmény egy igazán kellemes olvasmány. 

9/10

Kiadó: I.P.C.

Kiadás éve: 2017

Terjedelem: 384 oldal

Fordította: Kiss Nóra Titanilla