Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén (Évszázad-trilógia 3.)

Végre megjelent az Évszázad-trilógia befejező része. Minden elismerésem az íróé, mert bevállalta azt amit kevés írótársa tett meg, azaz a folytatások 2 évente jelentek meg.

Az első rész 2010-ben A titánok bukása néven, a második rész 2012-ben A megfagyott világ néven. Az olvasók óhatatlanul felejtenek ennyi idő alatt, és félő volt, hogy ahogy telnek az évek kevésbé várják a folytatást. Szerencsére ez nem így történt.

Follett a 20. századot akarta bemutatni a monumentálisra sikerült trilógiában, és nyugodt szívvel mondhatom ez sikerült neki. A lapokról süt az a bizonyosság, hogy az író szívós, és kemény kutatómunkát végzett. A befejező rész számomra még azért is vonzó volt, mert elértünk azokhoz az évekhez, amikben már én is éltem. Ráadásként Ken Follett néhány epizódban még a magyar rendszerváltás koráról is ír. 

A kezdetekben bemutatott öt család továbbra is főszereplők, de nagy örömömre ebben a részben már sokkal több mellékszereplőkkel dolgozik, ezért élvezhetőbbé is vált ez a könyv a második részhez képest. Hiába ismerjük a történelmet, sőt az utóbbi 40-50 évet talán jobban is, mégis megdöbbentő szembesülni azzal, hogy a hatvanas években még milyen nagy probléma a néger kérdés Amerikában. Az író kiemelte a legfontosabb eseményeket 1961-től 1989-ig, mint például a berlini falat, a faji megkülönböztetést, a vietnami háborút, az őrült fegyverkezési programokat, a beat korszakot, és a peresztrojkát. A szereplők ahogy már megszokhattunk mindenhol ott vannak, és részesei ezeknek a fontos eseményeknek. Az Amerikában játszódó részek nagyobb hangsúlyt kapnak, én hiányoltam a Nagy-Britanniát bemutató cselekményeket.

Most is azt vallom, hogy ebben a trilógiában nem az emberi sorsok a fontosak, hanem csak asszisztálnak a történelmi eseményekhez. Ettől függetlenül a karakterei kidolgozottak, és ilyen hosszú korszakot bemutatva megérthető az is, hogy az évek ugrásával valamelyik főszereplője mindig háttérbe szorul. Nem hibátlan regény folyamról van szó, mégis összességében jó érzéssel és megelégedéssel tesszük le a könyveket. 

Összesen a 3 kötet 3122 oldal, amiből az utolsó rész 1222 oldal. Még fogni is nehéz volt olvasás közben, fekve pedig lehetetlen volt. Komoly fegyverként is használhatjuk ;-) mégis nem éreztem hosszúnak, pedig egy-két cselekményszál unalmasnak tűnt.

Összegezve azt kell mondanom, hogy megemelem a kalapom Ken Follett előtt. Érdemes elolvasni, mert egy műremekkel találkozhatunk. 

8/10

Kiadó: GABO Kiadó

Kiadás éve: 2014

Terjedelem: 1222 oldal